Vackor

Ma végre levágattam a loboncomat, mert már igazán illett rám a lompos, loncsos és bozontos, na, a bozont most oda. Ez volt az utolsó határidő, mert szombaton esküvőre megyek - két volt gyerekem esküsz, mind a kettő a gitáros együttesben játszik - , vasárnap ünnepség lesz nálunk, püspöki misével, illusztris vendégsereggel, meg vagyok híva az ebédre is; kedden meg fontos hivatalos megbeszélésem lesz, arra is muszáj lesz a medvebőr helyett emberbőrbe bújni.

Érdekes volt, hogy a városban óriási zivatar kerekedett estére, - szerencsére, már ültem a buszban, közvetlen járatunk van a város legdúltabb részéről - és mire a hegyre értünk, itt nyoma se volt az esőnek. Ahogy jött a busz, tapasztalni lehetett, ahogy lent még esett, aztán nem szépen elállt, hanem mintha elvágták volna, fönt már semmi. Kicsit bonyolultan meséltem el, de, remélem, elég érzékletesen.

Ha nem is őrülten lesem, de azért megy a foci nálam is, én meg jövök-megyek közben. Tegnap a törököknek drukkoltam, győztek is. Most osztrák-lengyel van, nem ragad magával túlzottan, valószínűleg csak jó vacsorához szól a foci alapon megy egy darabig. Ó, majdnem gól! Csak tudnám, kik lőtték (mellé)!