(Kecuppnak :)
Kicsit elég belőletek! – mondtam Zolinak délután fél hatkor a telefonban, ami megszólalt a táskámban. – Hol vagy most, mert én itthon, és nyitni kéne a templomot – mondta előzőleg. Az otthon nála Kaszásdűlőt jelenti, ami fényévnyire van a templomunktól, nyitni pedig fél hatkor kell. Az ok méltányolható volt, a megoldás viszont nem tett boldoggá. Újkáplán a Balatonnál, a testvére táborában, vendégpapot kért meg estére, tehát ő nem mozgósítható, ezt tudtuk jól.
Én meg éppen a jól sikerült napot koronáztam meg a C&A-ban, sortot és kalapkát akartam venni, de pont egy klassz pólót találtam, amit már szorongattam, hogy viszem próbálni. Na, ilyen, ha én egyszer vásárlásra szánom magamat. Persze, a templomkulcsok, azok mindig nálam vannak, ez már folyamatos riadókészültség.
A baj, hogy az áruházból csak gyalog lehet fölmenni a hegyre, a kertek alatt, buszhoz, villamoshoz elérni nagy kerülővel járna. Póló visszacsapva a helyére, tűz föl. Aki már ment 35 fokban hegynek fölfelé, az el tudja képzelni, még jó, hogy nálam legalább nem volt bicikli ;) De azt elhatároztam, hogy nem rohanok, így háromnegyed is elmúlt, mire odaértem. A népek a kertben üldögéltek, álldogáltak – nyugi, nem hisztizünk, szuggeráltam beléjük. Lesz hatos mise? – kérdezte valamelyikük aggódva. - Hogyne lenne. – De hát még nincs nyitva a templom! - Tudom, én nyitok. – Jaj, köszönjük szépen. – Na, ez a futam megnyerve. – Zolika? – Ajjaj, még ezt is ki kell védeni…
Persze, a kapkodásban még a rutinfeladatba is hiba csúszik, már összeraktam a kelyhet, amikor észreveszem, hogy valami kimaradt belőle, kezdhetem előlről. Befut a vendégpap, kiderül, hogy alig magasabb nálam, én meg a nyakigláb újkáplánra való ruhát készítettem ki. Bizalmatlanul méregeti, akkor már én is. – Nem lehetne egy másikat? – kérdi kedvesen. – De, lehetne – mondom készségesen, csak éppen nem találok, mi 185 fölöttre vagyunk berendezkedve. Aztán csak előások egy rövidebbet, az se az igazi, de azért közelít. Ma is hat óra három, amikor elkezdődik a mise, megbízhatatlan egy társaság vagyunk.
Ahogy kiengedem őket, Zoli hív, hogy rendben van-e minden. – Tudom, jövök a Kinder Pingui-val… sokkal, igen … köszi
De hát olyan aranyosak voltak, amikor nekem volt bajom :)
Én meg éppen a jól sikerült napot koronáztam meg a C&A-ban, sortot és kalapkát akartam venni, de pont egy klassz pólót találtam, amit már szorongattam, hogy viszem próbálni. Na, ilyen, ha én egyszer vásárlásra szánom magamat. Persze, a templomkulcsok, azok mindig nálam vannak, ez már folyamatos riadókészültség.
A baj, hogy az áruházból csak gyalog lehet fölmenni a hegyre, a kertek alatt, buszhoz, villamoshoz elérni nagy kerülővel járna. Póló visszacsapva a helyére, tűz föl. Aki már ment 35 fokban hegynek fölfelé, az el tudja képzelni, még jó, hogy nálam legalább nem volt bicikli ;) De azt elhatároztam, hogy nem rohanok, így háromnegyed is elmúlt, mire odaértem. A népek a kertben üldögéltek, álldogáltak – nyugi, nem hisztizünk, szuggeráltam beléjük. Lesz hatos mise? – kérdezte valamelyikük aggódva. - Hogyne lenne. – De hát még nincs nyitva a templom! - Tudom, én nyitok. – Jaj, köszönjük szépen. – Na, ez a futam megnyerve. – Zolika? – Ajjaj, még ezt is ki kell védeni…
Persze, a kapkodásban még a rutinfeladatba is hiba csúszik, már összeraktam a kelyhet, amikor észreveszem, hogy valami kimaradt belőle, kezdhetem előlről. Befut a vendégpap, kiderül, hogy alig magasabb nálam, én meg a nyakigláb újkáplánra való ruhát készítettem ki. Bizalmatlanul méregeti, akkor már én is. – Nem lehetne egy másikat? – kérdi kedvesen. – De, lehetne – mondom készségesen, csak éppen nem találok, mi 185 fölöttre vagyunk berendezkedve. Aztán csak előások egy rövidebbet, az se az igazi, de azért közelít. Ma is hat óra három, amikor elkezdődik a mise, megbízhatatlan egy társaság vagyunk.
Ahogy kiengedem őket, Zoli hív, hogy rendben van-e minden. – Tudom, jövök a Kinder Pingui-val… sokkal, igen … köszi
De hát olyan aranyosak voltak, amikor nekem volt bajom :)
5 megjegyzés:
Nagyon örülök a munkahelyi jó hirnek!! Gratulálok, ügyes mackó vagy!
Ngyon örülök, hogy rendeződött a munkahelyen a helyzeted!!! Ez egy megnyugtató hír.
(A másik témához inkább nem szólok hozzá.)
Gratulálok!!!!!!!!!!!! :o)))))))))
Annamária
Köszönöm mindenkinek :)
:))) (széles mosoly)
De jó!!!!!!!!!
Megjegyzés küldése