Vackor

Most mindenki rám fog zúdulni, de nem baj. Ugyanis bejelentem, hogy nem megyek Lourdes-ba. Ez a mostani balszerencsés eset csak a végső lökést adta meg a józan döntéshez. Tisztában voltam én azzal, hogy jelentkezni is már felelőtlenül jelentkeztem, csak… csak… nem akartam kimaradni egy közös élményből, mert azokból már egyre kevesebb lesz. Ez a csapat egy-két éven belül szerteszalad, ez a rendje.

Az én gerincemmel oda 2000, vissza 2600 km szinte folyamatos buszozás megengedhetetlen. Szükségtelen, hogy akár a magam, akár mások utazását elrontsam esetleges bajaimmal. Egyszerűen el kell fogadni a saját korlátaimat, akkor is, ha sokszor nem akarok tudomást venni róluk.

Megbeszéltem a mackódoktorral is (ő már korábban is ingatta a fejét az ötletre), tapasztalatot cseréltem egy sorstárssal, aki nemrég nagyon megszenvedett egy jóval rövidebb buszos utat, aztán fölhívtam káplán atyát. Teljesen normálisan fogadta, mondta, hogy imádkozzak előtte és döntsem el. Tegnap lemondtam az utat az irodában.

Teljesen nyugodt vagyok, elmúlt az a feszültség, ami eddig bennem volt az út miatt, hogy tudom, hogy nem kéne, de mégis akarok menni. Vagyis jól döntöttem, használt a fejbekólintás.

Most még valaki olvasó biztos megkérdezi majd, hogy és a franciatanulás? Ó, az jó játék volt, azzal nincs semmi baj! Egyszer még hasznát vehetem :)

A társaság még nem tudja, hogy nem megyek, bánatosak lesznek, hiányozni fog a fotóriporter. Meg az őszi vetítés, a beszámoló a többieknek, meg hát … a mackó ;)

Este majd még frissül a horgony (talán).