Vackor

Gondoljatok el egy várost (ez most majdnem olyan kezdés, mint a van egy ország...), aminek a felét kiürítik és lezárják egy bomba miatt, miközben az Erzsébet-hídon meg egy hármas karambol miatt nem lehet közlekedni. Ezek délutánra szerencsés véget érnek, úgyhogy hülye medvéje elhatározza, hogy hazamegy. Busszal, ahogy szokott, méghozzá kettővel, mert annyi kell neki. Fölszáll az egyikre - sajnos, jött rögtön - és onnantól már nincs menekvés. Keresztbe és kasul, széltébe és hosszába áll minden. Nagynehezen átér Budára, ott csak várja, várja a saját buszát, és bizonyos benne, hogy úgyse fog fölférni rá. Így is lőn. De az vigasztalja, hogyha ez ilyen sokára jött, akkor bizonyára hamar jön utána a következő. De nem. És ha jön se megy. A normál körülmények között 30 perces út kis híján 80 percig tartott. És ha ezt most jól elképzelitek, akkor ti sem dudorásszátok magatokban, hogy elszegődnék Budapestre mackónak.

Viszont egy dilemmámat segített megoldani, induláskor azon gondolkodtam, hogy ráérős estém lévén, igazán fölmehetnék litániára, mert én azt úgy szeretem. Valahol az Alagút táján ácsorogtam, amikor elkezdték, hittem én. Mert nem akkor kezdték, hanem tíz perccel később, miután újkáplán odaszólt mobilon, hogy esélye sincs a Blaháról belátható időn belül hazaérni. Úgyhogy a híveknek meglepő élményben lehetett részük, Zoli tartotta a litániát, talpraesett egy sekrestyésünk van. Dehát újkáplán már meg is érdemelt ennyit a reggelekért, mert elég őt csak fölhívni, hogy bocs, elaludtam, nyissál, lécci! Én meg csak azon mosolygok, mennyire készültek arra, - mivel plébánosunk négy napig Erdélyben van - hogy fognak cincogni. Még szerencse, hogy Zoli is tud énekelni, annyira nem is volt cincogás :)

Hogy honnan tudom, ha én se értem oda? Ó, hát a főhős már elmesélte részletesen :)