Vackor

Válságos lelkiállapotomat tovább súlyosbítja a labda. A labdát, sőt a labdákat, a tornateremben láttam meg, és bár korábban is ismertem őket, de most beléjük szerettem. Barátságos, gömbölyű, a nagy teremben nem is tűnt olyan nagynak, és sokféleképpen használható. Nekem elsősorban arra, hogy üljek rajta, segíti az egyenes tartást és nagyban javítja az egyensúlyérzéket. Aki már gyakorlott, az a labdán ülve tudja végigcsinálni a tornagyakorlatokat is. De ráhasalva hasizom gyakorlatokra is használható, ehhez kell már aztán az ügyesség!

És, ugye, én most tornázom.

Munkahelyileg kénytelen voltam belépni egy egészségpénztárba, első beruházásként rögtön megvettem pár hete "a" labdát. Szép, fényes, kék, bár én jobban örültem volna a mattnak, a tornán is olyan van. Pumpát nem vettem hozzá, mert azt ötezerért vesztegetik, míg maga a gömböc csak három.

Először a fiúknak mondtam, hogy hát, szóval, van nekem egy labdám. Gratuláltak hozzá. Aztán tanácsokat adtak, hogyan tudom majd felfújni, és közben rém jól szórakoztak az ötleteiken. Meg se próbáltam. A labda ugyanis 65 cm átmérőjű lesz, ha nagy lesz, de a használati utasításra az van írva, hogy első fújáskor 10 %-kal nagyobbra kell fújni, és arról leereszteni, úgy nyeri el a rugalmasságát. Hetekig feküdt szegény a nejlonban a kissámli alatt, a fürdőszobában.

Mígnem egyik gyerekem talpraesett szüleivel beszélgettem róla; adjam csak oda, majd ők! Erre számítottam, erre ment ki az egész beszélgetés. Elvittem, autóval visszahozták, - az is kicsit bonyolult volt, mert éppen nem voltam otthon, telefonálni kellett pótmamának, ne lepődjön meg, mindjárt becsöngetnek hozzá egy böhöm labdával - aztán csak nézegettem.

Szerencsére, kényelmesen elfért a zuhanytálcában. Ugyanis csak 47 cm-re fújták föl, jobban nem ment a régi matracpumpával.
- Jó lesz így? - kérdezte a férfi vasárnap, a mise után.
- Nem - vallottam be.
- Nem baj, megoldjuk - mondta lelkesen, és este negyed kilenckor két gyerekkel beállítottak, hogy irány a benzinkút! Még jó, hogy csöndes vasárnap este volt a kútnál, de így is élénk érdeklődést keltett együttesünk: a labda, az apa két segíteni kész alsós gyermekével, én, valamint az ott lévő ablakmosó, aminek a nyele mérőrúdként szolgált, egy mérőszalag, amit én vittem, és a fogó a szerszámkészletből, mert csak azzal lehetett kihúzni a dugót. A labdának nincs szelepe, ezért oda kellett illeszteni a kompresszor csövét, a levegő süvített, a labda csak nőtt, nőtt, a gyerekek visítottak; - aztán annyira azért lejjebb engedtük, hogy visszaférjen az autóba.

Most itt van. 68 cm és ha ráülnék, nem érne le a lábam róla. A zuhanytálcában már nem tudom tárolni, mert nem fér be a fürdőszobaajtón. A dugót nem tudom kihúzni belőle, hogy lejjebb eresszem, mert nem lehet megfogni, és különben is két kéz kevés hozzá. A fiúknak még nem mertem szólni, hogy felfújni már sikerült, most leereszteni kéne, mert utána három évig ezt hallgathatom :D

Itt görög föl-alá, azt nem mondhatom, hogy folyton láb alatt van, mert nincs énnékem hétmérföldes csizmám, de elgondolkozom, milyen igaza volt annak, aki nemrég azt mondta valamiről, hogy olyan, mint a zsiráf: szép, szép, de otthonra nem kéne.