Ma kicsit megzavarodott a lelkem, a mackótermészetet olykor felülírja az emberi. Éppen tovább akartam itt nyafogni, amikor hirtelen beugrott: bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Na, ez most nehezen megy. Pedig milyen rég volt! Több éve is elmúlt, ma meg kitüntették (nem, nem ezért). Én meg itt dörmögök magamban és igyekeztem kimaradni az ünneplésből.
Hmmm..., lehet, hogy ezt nem csak tanítani kéne?
(Ha bárki megint nem értene semmit, a hiba nem benne van. De a javítás már folyamatban :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
(Nem értettem, de ez a vers jutott eszembe...)
Köszönöm, igen.
Megjegyzés küldése