Vackor

Olyan szép volt ma a napkelte a város fölött, ha láttátok volna! Csak álltam ott és néztem (és majd megfagytam, mert tegnap átcseréltem a téli szövetkabátot a könnyebb dzsekire, csak akkor délután volt, most meg reggel hét, brrrrrrrr............)

Igazán meg vagyok elégedve a családommal. Nem tudom, mi történhetett tegnap, talán a tavasz, vagy közeleg a húsvét, de tegnap mind a három fiú - egymástól függetlenül - olyan kedves, készséges és jókedvű volt, hogy csak na!

Újkáplánt 3/4 5-kor kérdeztem meg, hogy nem jönne-e át velünk a templomba az órán, ezt meg ezt gondolom, de más súlya van, ha a pap mondja. Jött első szóra, nagyon kedvesen megtartotta, utána visszamenve, a teremben is ottmaradt velünk, láthatóan jól érezte magát közöttünk. A szünetben - miközben összerakta nekem a vetítőt, a vásznat, a hosszabbítókat - elmesélte, milyen szép volt a tegnapi avatós mise, és érdeklődött hogyan zajlott a szavazatszámolás.
Még a második órára is benézett pár percre, belenézni a vetítésbe, kicsit magyarázott hozzá, aztán ment a dolgára.

Zoli a második óra végére jött át, amikor már bezárt. Ő énekelt a gyerekekkel és együtt imádkozott velünk. Óra után egészen elkísért a Francia Intézetig (kis kitérővel útbaesik neki hazafelé), elmesélte, milyen szép volt a tegnapi avatós mise, és érdeklődött hogyan zajlott a szavazatszámolás :) Ja, és útközben megette a csokis kekszemet, mert éhes volt.

Káplán atya az óra után volt feldobva, nagyon ment neki (könnyű neki, előnyben van a román tudásával), mondta is, hogy teljesen meg van elégedve magával :D
Elmesélte, milyen jól sikerült a lelkigyakorlat a hétvégén Leányfalun, aminek ő is az egyik előadója volt, és érdeklődött hogyan zajlott a szavazatszámolás :) Ő a banánt ette meg, mert szintén éhes volt. Aztán elkísért a buszhoz, és megvárta, amíg jön az én buszom.

Én meg ültem a buszon hazafelé..... és.... és..... azon gondolkodtam, hogy csak jó lett volna egy Kinder Pingut is betenni a hátizsákba uzsonnára, mert különben teljesen helyén van a világ :)