Nem jó ez, hogy mindig későre marad a blog, valahogy addigra súlytalanná válik a nap sok eseménye. Most este vendégségben voltam, délután a viharban még lemondtam, aztán, ahogy átmenetileg elcsöndesedett, nekivágtam.
Két, külön-külön kisiklott életű ember most összekapaszkodva próbál újat kezdeni. Ismerem a fiút és a lányt is (fiú? lány? hiszen az osztálytársaim voltak, vén lovak vagyunk, sok-sok közös emlék) kicsit fölkavart ez az egész látogatás.
A vihar eléggé tombolt felénk, tetőcserepek, faágak és egy bedöntött építkezési palánk. Jó hideg is lett.
Amúgy van vidámság is, csak hosszú leírni. Pénteken kicsit nem fértem a bőrömbe, majdnem elzavartak a többiek. Még jó, hogy már ismernek bent :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Végre, végre, vidám blogbejegyzések sora:)
Megjegyzés küldése