Vackor

"csak lesték a szolgák, kell-e már kötözni?" :)))

Tegnap újkáplánt helyettesítettem az 5-6-osoknál. 28-an vannak az összevonással, kemény csapat. Nagyszájúak, elevenek, nyughatatlanok, de értelmesek, kedvesek, jólelkűek is. A felét ismerem, kezem alatt voltak négy évig, nagyon szerettem őket.
Újkáplán jött, látott - és megszenvedett velük az elején, de most már - úgy érzem - azt hiszi, hogy ő nyalta hegyesre a piramist :)

- Majd benézek óra közben - mondta kicsit leereszkedően, amolyan bátorításul. Tehette, mert ministránsokat vizsgáztatott odaát a templomban. Gondolta, majd megjelenik úgy 20-25 perc múlva, amikor én már nyilván a sírás határán küszködöm velük, hogy egyáltalán halljam a saját hangomat, ő pedig, mint felmentő sereg, rendet vág közöttük; figyeljetek szépen Vackor nénire, mondja, és a nebulók megszeppent, valamint az én hálás pillantásomtól övezve elvonul, azt a maradék időt majd csak kibírjuk valahogy.
- Ha gondolod - feleltem vállat vonva.

Ráadásul a megadott téma - a Szent Háromnap azaz a nagycsütörtök, nagypéntek és a húsvéti vigilia eseményei, szertartása - nagyon szép, de nem kifejezetten a 11-12 éveseket lekötő anyag, készültem is rá alaposan mindenfélével.

Nem jött. Különösebb megrázkódtatás nélkül túléltük az egyórás órát, nem mondom, hogy nem fáradtam el rettentően, de jól éreztem magamat velük, nem volt nagyobb gond.

Ígéretéhez híven, óra után röpített le az Intézetbe franciára, a kocsiban a gyerekekről beszélgettünk, hogy milyen csibészek. - Voltam odaát - jegyzi meg csodálkozva - de olyan csönd volt, hogy be se mentem.

Ó, édes gyerekem! - simult ki a lelkem nagy-nagy elégedettséggel - Hát mit gondoltál? Hogy öreganyád nem bír el egy csapat kamasszal, és majd te megmutatod? Álltál az ajtó előtt és meg voltál lepve... Igazán mindent, mert tényleg jó fej, de ezt azért mégsem..... de tényleg csönd van, figyelnek. Mit tudhat, ami nem látszik rajta?

Kifelé ebből csak egy röpke mosoly szaladt át az arcomon. Szerény, természetesen :)