Vackor

Sétáltam, sétáltam, hegyen-völgyön, ahogy Borka tanácsolta (meg mert ez most hősi elhatározás, hogy az egészheti irodában, gép előtt ülés után mozogni kell és levegőn, úgyhogy föl gyalog - le gyalog) és azért ennyi hóvirágot kaptok, hogy mindenkinek jusson belőle, ha már leszedni úgyse szabad. Úgy tűnik, nem is szedik, a csúnya, városi emberek nem jutnak el ide.

Ma Elli nénivel jártuk a világot, de lehet jelentkezni. Kecupp, Kac és a távolibbak? Egyik vasárnap? Jó, Kac most felmentve, neki külön hóvirág.

Egyéb? Annyi lenne még ebben az elmaradt két-három napban is, kedves és jó, szép és örömteli vagy éppen nehéz és gondot okozó, de még utálatos is. Nekem mind fontos mozzanatok, másoknak talán érdektelen események. Elgondolkodtam azon, hogy aki nem ismer, csak a blogot olvassa, milyen beszűkült világúnak gondolhat, hiszen az írások többnyire két helyszínt/témakört ölelnek fel: a munka és keresése-megtalálása nyűgeit (most már örömeit) és a plébániai élet mindennapjait.

Amikor belenézek más blogokba, annyi okosság van bennük, politika, világ, közélet, minden; én meg csak rovom a magam köreit, mintha más nem is lenne. Pedig a fejemben ott van, dehát a világon nincs annyi idő, hogy azt mind leírjam. (Azt azért elmorgom, hogy a múlt héten egyik napról a másikra, hirtelen, bezárt a környék egyetlen normál közértje, már ki is pakolták, verik szét, a jólértesültek úgy tudják, bankfiók lesz a helyén, lassan könnyebb lesz felénk hitelt kapni, mint kiflit, meg van őrülve ez a világ.)

Azt hiszem, ez egy tipikus blog-gond, amikor már függőségbe kerül az ember. Mit érdemes írni: igazi naplóként egy mackó-élet valóságát, vállalva annak egyszínűségét, esetlegességét, vagy inkább szórakoztató, tanulságos olvasmányt, eszmefuttatásokat kicsit személytelenebbül, ami bizonyára élvezetesebb?

De ha nem sikerül eldönteni a dilemmát, akkor is van megoldás: be kell tenni oldalt egy macskát! :D