Vackor

Nahát! Mióta blogspotos vagyok, ritkán szoktam a freeblog főoldalt megnyitni, csak olyankor, amikor időnként megszabadítom Vackor oldot a spamektől. Ahogy most átfutok rajta, megtetszik az egyik írás kicsiny részlete, no, ezt elolvasom! Rányitok és eltátom a számat: hát nem Kangához jutottam! :D

Még mindig tart, hogy valamelyik kanyarban fölvisít valaki: Vackor!!!!! Itt vagy? - és a nyakamba borul. És ez még mindig tetszik :)

Ma megkaptam a gépet az összes jogosultsággal, telefont a mellékkel és lefényképeztek a belépőkártyához is, csak a lökött informatikusok végig nevettettek közben.
Holnap meg milyen jó, hogy csak kettőig vagyunk, erre vártam mióta! Így be is tudok menni a volt helyemre, ők úgyis fél ötig vannak, kicsit megápolni a kolleganő lelkét, aki átvette a dolgaimat meg segíteni benne most még az elején.

Hegyi mackó nem fél, csak picit. Ezt a picit azért féltem ma este. Rékáéknál voltam, ők jól fönn laknak a gerincen, a busztól is viszonylag távol, hol házak, hol zöld meg üres telek, és természetesen a köz is csak foghíjasan világít. A város viszont csodaszép onnan, a jövő héten majd viszek fényképezőgépet. Azon gondolkoztam, amíg bandukoltam az úton - járda se, igaz, forgalom se - hogy mennyire félnék, ha nem idevalósi volnék. Vagy ha nem medve ;)

Elmésség és mély értelem most nincs. Éhes vagyok és fáradt. Nagyon éhes és közepesen fáradt.