Vackor

Egy ilyen napot mindenkinek át kéne élnie! Egy ilyen hazamenőset :)))

(Legfeljebb a közte lévő három évet nem, de biztos vagyok benne, hogy az se volt haszontalan, kicsit lejjebb szálltam a magas lóról, és sokat tapasztaltam, értem emberileg és szakmailag is.)

Reggel épp arra gondoltam, milyen jó úgy új helyen kezdeni, hogy nem szorul görcsbe a gyomrom, hogy mi fog várni, kikkel fogok összekerülni. Aztán meg az volt nagy előny, hogy nem kellett mellém kísérőt adni, hogy végigjárjam a felvétel stációit hat emeleten föl-alá, és nem kellett félnem, hogy nem fogok visszatalálni a szobámba :)
/Emlékszem, 92-ben milyen nagy öröm volt, amikor egy hét után fölfedeztem, hogy minden emeleten a szobák azonos logika szerint vannak számozva!)

Aztán még, aztán még...

Reggel ért az óriási meglepetés, mert a decemberi megbeszélésen még úgy volt, hogy másik osztályra, másik területre fogok kerülni, erre lelkesítettem magamat, hogy jó lesz így is. Aztán ma kiderült, hogy változtak az erőviszonyok és a saját munkakörömet kapom vissza!!!!!! Akit annó fölvettek a helyemre, már rég elszaladt, és utána már nem lett gazdája a területnek, kiporciózták a többiek között, most meg visszaszáll rám, szabadulnak tőle boldogan.
Régi csapat, saját munka... kell ennél több?

(Hogy miért hagytam ott mégis? Hosszú. Aki tudja, tudja; aki nem, annak túl sokat kellene mesélni. Talán azért, hogy elkezdjem írni a Vackort. Pontosan azóta íródik, két hónap késéssel.)

Elégedetten láttam a papíromon a jogosultságoknál, hogy önálló levelező, ezt se szokták egyből megadni. És bérletet is kapok már hétfőn! Megint elfelejthetem, amit eddig is mindig elfelejtettem :)
Nem lesz olyan gondom se, hogy mi legyen a férfikollegákkal, fölajánljam-e és mikor a tegeződést, meg azzal se, hogy hogy fogom megjegyezni, kit hogyan hívnak. Jólesően lepett meg az is, hogy még a felhasználónevem is megvan a rendszerben, csak hibernálva, csupán aktiválni kellett. A szobám nem a régi, de az nem is baj, az utolsót nem szerettem, keresztfolyosós sötét volt, most világos, kicsit zajos, utcaiban vagyok.

A többiek meg! A folyosón, az étteremben, mindenhol ... Aki meglátott, örült, szia, mikor jössz vissza? - volt a szokásos, kicsit költői kérdés. Ma - feleltem vigyorogva, erre folyton átnyaláboltak :))
Azt mondják, semmit se változtam, csak kicsit lefogytam. (nem csoda) Nem tudom elhinni, pedig igaz lehet. Mert én, bizony, észrevettem, hogy X meghízott, Y mennyire megöregedett, Z lefogyott. Pont én ne változtam volna? De lehet, hogy van mackó-állandó :)

Na, szóval, most itt egy nyugodt és boldog mackó és majd kisimul a lelke és a képe. Ja, munka, az lesz dögivel, hétfőn már ugrom bele, csak még vissza kell rágnom magamat a jogszabályokba, Megkaptam házi feladatnak az egyik törvényt, de a hétvégére még nem hoztam haza, majd a héten, ha bent nem jutok hozzá végigolvasni.

A hétfőket már ma sikerült elintézni, lazán mondtam a főnökömnek, hogy életemet és véremet a cégért, csak egy félórát vennék vissza belőle, mert én még mindig tanítok. És még mindig ingyen? - kérdezte. Kérdeztem, hogy legyen, hétfőn jöjjek-e félórával korábban vagy kedden maradjak itt tovább, de legyintett és azt mondta, hogy majd úgyis ráhúzok, ha kell.

December 31-ig vagyok fölvéve. Különösebben nem izgat, messze még.