kedd, január 15

Már szinte szégyellek írni, olyan egysíkú az életem. Bár ma volt változatosság, csakazértis eljöttem fél ötkor.

Akik látnak, a pótmama, a fiúk - mert reggel csak fölkanyarodtam, hogy legalább meséljenek a gyerekeimről - mind azt mondják, hogyha eszem lenne, betegállományban tölteném a hátralévő időt, nem is kéne megudvarolni hozzá az orvost, elég, ha rámnéz. Meg, hogy nem vagyok normális. Tudom.

Tegnap jött egy új gyerek a csoportba. Már nem is ismer.
És még kapásból két hétig nem is fog :(

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem kéne meggondolni a betegállomány-dolgot? Mégis az egészséged a legfontosabb, már a jövőre nézve is. Főjjön a vaddisznó főnököd feje, hogy mi-hogyan-lesz a zárással meg egyebekkel! Irgum-burgum..

Névtelen írta...

Kangának igaza van.

Névtelen írta...

Szerintem is igaza van!
Nehogy már 1 fáradt, beteg kismackó kezdjen az új helyen!
Én biztos elmennék betegállományba a helyedben! A lelkiismeretességnek is van határa!

Andi

Vackor írta...

Köszönöm, kedves aggódó mackóbarátok :)
Egyezkedjünk! Mondjuk jövő pénteken és hétfőn csúsztatok. Jóóóó?