hétfő, január 7

A legrosszabb időket idézte a mai nap, amikor fél kettőkor föl kellett hívnom újkáplánt, hogy meg tudja-e tartani az óráimat, aztán még azt is megszerveztem, hogy fél hétkor Zoli majd vegye át tőle, mert addigra végez, neki meg kezdődik a saját órája. Megállapíthattam, hogy távirányítással ez a páros is remekül működik, csak már egyre több palacsintával tartozom :)

Őrület volt ma bent, megint egyre több munka hárul rám. Mivel mi percre be vagyunk osztva, a főnököm kiszámolta, hogy most egy 3000 munkaperces feladatot sóz rám (300 tétel x 10 perc), legyek szíves hétfő reggelre. A dolog szépséghibája csak az - erre ő is rájött - hogyha még szombaton is teljes munkanapot dolgozom (úgy tűnik, így lesz), és ő a munkanapot 480 perc tiszta munkaidővel számolja (tényleg! rosszabb, mint a Suzuki), az öt nap akkor is csak 2400 perc. Klassz, mi? Dehát erre való a túlóra, csak az napi két óra lenne mind az öt napon. Aztán majd pihenhetek. A baj az, hogy ugyanez hangzott el csütörtök este is, amikor kivándoroltam hozzá, hogy majd másnap kivehetem legalább ezeket az órákat. Aztán örültem, hogy pénteken a nap végén hazamehettem. Jelen pillanatban több, mint 4 teljes napnyi túlórám vár arra, hogy kivegyem, lecsúsztassam, föléljem. Ma 2 óra 45-tel sikerült megnövelni.

Hmmmm....

És ha még azt is elmesélem, hogy, persze, a majd' három hét szünet nem volt elég nekem órára készülni, úgyhogy ma ötkor fölkeltem, hogy azért tisztességesen készüljek mind a kettőre, mert szünet után különben nehéz megfogni őket, és így jártam... Ezzel az erővel akár hatkor is kelhettem volna :(

Viszont most este volt egy aranyos. Hívom még Elli nénit, hogy telt a nap, mondja, reggel alig nyolcan-tízen voltak a templomban (normál reggelen harminc-negyvenen szoktak lenni), és atyácska olyan kedves volt. Hogy kicsoda???? Hát, atyácska. Melyik?????? Hát, ez a Józsi!
El se merem mondani a másiknak :)

6 megjegyzés:

Borka írta...

Vackor, ez egy ilyen rendes kis kölyökmackónak is sok! Hát hova jársz Te dolgozni?!
Anno, ilyen helyzetekben jegyeztem meg, hogy, ha tudná az anyukám, hogy hova járok, kivenne a válallattól. :)
De tényleg, viccen kívül, milyen főnök az ilyen?! Fel vagyok háborodva! Nnna!

Vackor írta...

És ha még mesélnék is!
Egyébként tényleg nem normális hely.
Fölháborodásod gyűgyírlelkemnek :)

Vackor írta...

Helyesn: gyógyír lelkemnek

Névtelen írta...

No, a ki nem vett szabadságokról és a soha le nem csúsztatott túlórákról én is tudnék mesélni. Nem jó dolog, de sajnos létezik.

Borka írta...

Felháborodásomban észre sem vettem, ó borzalom! Vállalat és nem válallatt!!! Nekem szomorka jár... :)
(Ez a mosolyka és szomorka az unokám iskolájából van. Nem piros pont, nem szív, hanem modern kicsi smiley.)

Vackor írta...

Ez tetszik, lehet, hogy ellopom az ötletet a kicsijeimhez :)