Vackor

Korai volt az ujjongás tegnap, a december még alaposan bekavart. Úgy lett belőle este fél nyolc, hogy még az ebédem is megvárt érintetlenül. Még szerencse, hogy dobozban hozzák, legalább haza tudom hozni. (Ne tessék szidni, a levest megettem még bent, a többit most.)
Dehát erről már nem is írok, azt ígértem.

Iktató medvének ne kösd be a szemét, csak belenéztem az első két jelentkező önéletrajzába. Hááát....

Viszont a hétvégére nem hozok haza semmi munkát, nem én!

Reggel egy jópofa jelenet volt a buszon. Él a környéken egy család, az asszony magyar, a férfi néger, azaz fekete, hogy PC legyek. A gyerekek gyönyörú, nagy szemű félvérek, ismerem őket, hittanosok. A férfi szokta őket iskolába kísérni. Ülnek hárman a buszon a négyes ülésen, fölszáll egy ötven körüli nő, szeretne leülni az üres belső ülésre, de nem ám mondja, hogy szabad? vagy bocsánat, nem, ő pantomimba kezd. Először magára bököd, majd az ülésre mutogat, aztán mutatja, hogy bemenne, de meg nem szólal. Én kaján képpel figyelem a jelenetet, és vigyorogva nyugtázom, amikor a férfi föláll és hibátlan magyarsággal, mosolyogva mondja a nőnek, hogy tessék parancsolni! A nő lesüllyed az ülésre :)

Kisparadicsom is ezen a buszon volt ma, majdnem megkérdeztem tőle, hogy áll a Toldival? :)
Nyugi, kedves mama, köszönt ;)