Vackor

Nem tudtam ellenállni. Amikor beléptem a kapun, már éreztem, hogy el vagyok veszve, én ide vissza akarok jönni. Az már csak a ráadás volt, hogy az amúgy zord regisztráción csak nyújtották a kártyát minden igazolvány nélkül, aztán a portás is kedvesen köszönt rám, és igazából az állásinterjú is egészen szabálytalan volt: Lenne kedved visszajönni? - kérdezte a kettővel ezelőtti főnököm, akit én hagytam ott önként , szabad elhatározásomból egy szakmailag vonzóbb hely reményében. És ott egye a fene az önérzetet, néha el kell tudni ismerni, hogy az ember hoz rossz döntéseket is. Vagy nem rossz, mert sokat edződtem ebben a majdnem hároméves vargabetűben, ami alatt igazán sose tudtam elszakadni onnan, se emberileg, se szakmailag. Hiszen 14 évet húztam le, és mindig úgy képzeltem, hogy majd onnan is megyek nyugdíjba, amíg egyszercsak másképp nem döntöttem.
Most újra megvan rá a lehetőségem, felvettek. Vagy inkább úgy helyes, visszavettek. Februártól. A jogi csűrcsavaroknak még utána kell járni, az még belekavarhat, de remélem, nem. És most nyugodt vagyok: célba értem.

A gyerekek csuda helyesek voltak. Az még idejekorán kiderült, hogy azok a másodikosok tulajdonképpen harmadikosok vagyis hetedikesek. Nagyon élveztem őket.

Volt előkészület is a lelkinapra, a szüleik levelet írtak nekik, hogy hogyan várták őket. Ezeket a leveleket ott kapták meg, aztán mindegyik elvonulhatott egy külön helyre a templomban, hogy elolvassa. Azok az arcok! Az a boldogság, a csillogó szemük, a meghatott mosolyuk..., ahogy újra meg újra elolvasták a levelüket, ízlelgették a szeretetet.

Az első csoportbeszélgetésnél a fiúkkal voltam, a másodikon a lányokkal. A fiúk kicsit többet idétlenkedtek, de nem volt gond velük, a lányok meg folyton egymás szavába vágva akarták mondani a magukét. Meglepett, hogy még ez a kamasz korosztály is mennyire igényli a titkot, a meglepetést és mennyire fontos nekik az ünnep. Örültem ennek a délutánnak, csak jól elfáradtam.

Most ugrás az ágyba, mert 5,20-kor a sarkon, holnap gyerek-rorate.

Más: Láttam ma egy nagy plakátot, olyan megálló-bódés-üveg alattit, valami fogkrémet reklámoztak. Ez állt rajta: OKOZZON egészségesebb fogakat karácsonyra!
Szerintem idegenből fordították le, és a marha nyilván csak az első jelentést nézte meg a szótárban. Amikor 84-ben, Amerikában, megkérdezték tőlem, hogy és Magyarországon milyen nyelven beszélnek, föl voltam háborodva. Most én is csöndben kérdezem: tessék mondani, milyen nyelven beszélnek itt?