Vackor

Na, írok most már, mert az hiheti valaki, hogy lelkibeteg lettem, pedig ugyan! Csak tegnap még őrült sok munka volt, későig bent voltam. Sejtettem, hogy az utolsó nap bolondok háza lesz, de hogy ennyire!
Ráadásul délután még ki kellett vonatoznom vidékre az elnökhöz egy aláírásért, hát ez az út nem volt belekalkulálva a napba, ezért aztán jó sokáig maradhattam még. Viszont ennek kapcsán ért az igazi élmény: a pénztáraknál méretes tömeg a Nyugatiban mindegyik ablaknál, lassan haladt a sor. De ahelyett, hogy morgás, veszekedés lett volna, csak azt lehetett hallani mindenfelől: Vonathoz megy? Jöjjön elém, én csak előre veszem meg. Megengedi? Megy a vonatom! Persze, jöjjön csak! - és nem egy ember, nem; mindegyik sorban, normális emberek módjára, én is csak így érhettem el a vonatot. Megdöbbentő volt számomra szembesülni az index által (is) lenézett nép józan emberségével. Nekem ez a karácsonyi csoda.

Az egyik. Volt még egy másik is késő este, ami azóta is melengeti a mínuszokban a szívemet, ami azért volt jó, mert különben ráfagyott volna a szememből kiszökő könny, pedig a mackóknak ilyen ritkán szokott lenni. Tegnap este volt a plébánia felnőtt munkatársainak karácsonya, a lelkizős részéről jól lemaradtam, már csak a süteményezésre értem oda, éppen időben :)
Egyre közelebb jön az ünnep :)