Na, helyreállt a világ, tényleg jobb volt hagyni, hogy összeugorjanak, csak én betegszem bele minidig bármiféle békétlenségbe.
Volt egy nagyon jó beszéd a roratén - merően néztem a padot - hogy advent kezdetén tele vgyunk lelkesedéssel, szép szándékokkal, aztán a közepére olykor elfogy a lelkesedés, olykor a türelem, néha meg mind a kettő, de csak a közösség az, ami átlendíthet ezen a holtponton, mert ha összeszorított szájjal, magunkban próbálunk továbbmenni, akkor csak kényszerű, únt kötelesség lesz az egész.
Ma a nagyok voltak nagyon aranyosak, semmi különös, csak úgy összességében. Kíváncsi vagyok velük a jövő heti utolsó órára, elég különleges lesz, a szülők kaptak "házi feladatot", remélem, veszik a lapot majd.
Holnap őrületes sok munka lesz, bent maradok későig.
Most meg már megint elvacakoltam az egész estét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése