Tegnap este, templomzáráskor, jól megbolondítottunk egy embert. Viszonylag temetőközeli templom a mienk, így este olyanok is bejöttek, akik egyébként nem ide szoktak járni. A mise után, amit a káplán tartott, bejön egy férfi.
- Idehelyezték az atyát? – kérdi riadtan.
- Ide.
- De hát…., nem értem, nem is mondták. Mikor került ide?
- Ó, még a nyáron!
- ??????????????? De…, de a múlt vasárnap még ott volt.
- Most is ott van.
- Akkor hogy van itt? Csak ma estére jött?
- Nem, ő a káplán.
- ??????????????? !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :o Mind a két helyen van?
- Nem, csak itt van.
- Ő nem A. atya?
- Nem.
- Biztos?
- Biztos.
- Akkor ő ki?
Megkönyörültünk rajta és elmagyaráztuk neki, de láttuk, hogy még a dombról lefelé menet is csak ingatja a fejét: Ilyen bolondságot! Már az egyházban is minden összekavarodott ebben az őrült világban!
És biztos, hogy vasárnap siet a saját a templomába, megnézni, hogy ismerős káplánja tényleg ott van-e. Vagy ott is van-e? Vagy ki tudja, ő-e az, aki ott van?
Megfejtés? Úgyse hiszitek el, pedig tényleg úgy van :D
*********************
3 megjegyzés:
A publikum nem érti ám (ami nem csoda) :) nem akarnál szabad a gazdát? Mondjuk, ahogy a Füles újságban szokták: fejjel lefelé a megfejtést (dógozzon meg érte a publikum, ugye), na?
Így van! Hol a megoldás???
Ez nagyon jó! :-))) Szegény ember, nem csodálom, hogy megzavarodott hirtelen a látványtól.
Megjegyzés küldése