Magyarország ma. Az egyik intézmény meghirdetett néhány köztisztviselői állást. A hirdetés két napilapban - egy olvasottban és egy kevésbé olvasottban - csupán egy alkalommal jelent meg. Az állásokra százszoros (!) a túljelentkezés. (A tényleges számok még elborzasztóbbak, akit a részletek érdekelnek, magánban elmesélem.) Még akkor is ennyi, ha a köztisztviselői pálya ma már végképp nem tartozik a kiszámítható életpályák közé, és ezt leginkább azok tudják, akik jelentkeznek.
Matematikailag egy százalék esély van arra, hogy pont engem válasszanak ki. A valóságban kicsit több, mondjuk három. A múlt, ami az előny lenne, akár hátrány is lehet az életkor miatt, csak koncepció kérdése. Ha meg arra gondolunk, hogy a pályázatok fele általában előre lefutott, akkor az arányok még rosszabbak, még kevesebb fóka jut a sok eszkimóra.
Drukkolás? Tessék az energiákat hasznosabbra fordítani. Ekkora mezőnyben még a második körbe bekerülni is szép teljesítmény.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Jó, jó, az esélyeket latolgatva...
De tudod, azért sosem lehet tudni. Abból a százból egynek biztosan 100 %-os az esélye! :)
Energia jut is, marad is. :) Drukkolok.
kecupp
:))
Szerintem mindenképp jelentkezzél, mert ha nem, akkor az 1-3% esélyből zéró lesz, meg tényleg ki tudja, hátha az elbirálók között akad ismerős, vagy csoda történik vagy egyszerűen csak rájönnek, hogy Te vagy akit keresnek.. Tényleg..
Már megtörtént, ez az, amire jelentkeztem.
Megjegyzés küldése