Vackor

Ha olyanom van reggel - vagy mint ma is, egyszerűen nem tudok levergődni a tömött buszról ott, ahol szeretnék - akkor egy megállóval odébb szállok le, ahol mindenki lezúdul, és akkor az árkádok alatt átsétálva belebotlom két igen reprezentatív kristály, illetve porcelánboltba. Ahogy ma is végiglegeltettem a szememet a kirakatokon, megbámultam mindkettőben a sok-sok részes karácsonyi étkészleteket, azon méláztam el, vajon milyen ember lehet az, akinek egy komplett karácsonyos étkészlete van, levesestáltól a kávéscsészséig minden? Nem is elsősorban az ára miatt, bár bőven hat számjegyűek voltak, hanem úgy egyáltalán. Van valakinek ennyi helye, hogy ezt a terítéket egész éven át tárolja? Mert az nyilvánvaló, hogy a fenyőgallyas-harangocskás tányérokat nem lehet márciusban az asztalra tenni, éppúgy, ahogy júliusban sem. Elveszne a varázsa, elveszne az ünnep. Akkor meg? Ezért az egy estéért vagy pár napért? Úgy fog rá visszaemlékezni a gyerek, hogy .... és akkor mindig ezzel terítettünk? Ettől ünnepebb az ünnep vagy csak már nem is tudjuk, mi mindenünk legyen? És jön annyi vendége, hogy ezt mind elővegye? (Butaság, persze, hogy jöhet, nem magamból kell kiindulni.)

Viszont tegnap a virágpiacon vettem nagyon aranyos karácsonyi szalvétákat :D