Vackor

Úgy elfáradtam ma!

Kezdődött azzal, hogy reggel kimentem a Kincstárba (az tényleg a világ végén van, a Váci úton, tudom, a metró, de azt úútálom; remélem, arra nem lakik senki, hogy bebizonyítsa, nincs is olyan messze :), de most kivételesen a Kincstár-sárkány győzött, túl hosszú volt már a nyár óta tartó sikerszéria, pénteken mehetek újra, aztán onnan be; bent csak jöttek, jöttek, telefonáltak, bolondokháza volt.

Aztán délután el kellett intéznem valamit hivatalosan, itt a hegyen, már tegnap is jártam ott reggel, akkor gyalog másztam föl végig, mert arra közvetlenül nem megy a busz, jó túra volt, alig kaptam levegőt utána, ma a szakadó esőben pláne nem volt kedvem hozzá; gondoltam, kicselezem, fölé megyek a busszal, akkor csak lefele kell jönni. De én, a hegylakó, a sötétben, esőben, elkevertem kicsit a mindenféle utcákat, zsákutcákat, lépcsőket, csak bolyongtam ott, szál magamban, gyaloglélek egy fia se, néha egy-egy autó ment el biztatóul, nem féltem annyira, csak azon izgultam, ott találjam még őket, mert harmadszor már igazán nem akarok jönni. Irányban jól voltam, ezt tudtam, gondoltam, legfeljebb visszamegyek az utolsó biztos pontig, de aztán egyszer csak elém állt a szép virágnevű utca, hurrá.
Onnan már gyalog jöttem le végig, kell a napi mozgás :)
Csak esett.

Jaj.
(Megérdemeltem egy csokipudingot.)

Azt meg nem is mondtam, hogy reggel visszafele, látom ám, hogy a metróban sok-sok ember áll a pénztárnál. Vajon miért állnak? Csak nem új hónap van már megint? De bizony! Előveszem a bérletemet, hát abban meg régi hónap van! :(
Ó!

És már megint elmúlt a boldog tudatlanság, amivel utazgatok két napja, innentől már nem lehet csak úgy. De a sor hosszú, bérletnyi pénz meg úgyse volt nálam. Nosza, az újságoshoz, egy nemistudommilyen jegy, aztán azt lobogtatva belovagoltam a metróba. Utána hazafelé ajtomatából pénz ki, én metróba be, bérlet meg, szelvényre ráír, kicserél, továbbmegy.
Már megin nem szóltatok, egyszer ezen rajtavesztünk.
Már csak ezért megérné újra köztisztviselőnek lenni :(