Tessék holnap rám gondolni, uccsó kuratóriumi ülés. Ehhez képest ma már csak mérsékelt őrület. Jó hosszú is lesz, háromig-négyig el fog tartani. Egy halom előterjesztésem van, és most teljesen úgy érzem, hogy nem készültem föl, nem tudom, hagyjanak békén!
Ha mégis tényleg megbotlanék valamelyikben, az is mindegy. A szégyen már úgyis csak bennem marad.
Aztán eltelik ez a nap is.
A jó, hogy még sokáig a tegnapból élhetek. Pont olyan volt, amilyennek szerettem volna, sőt még olyanabb. Nyugodt, emberi, őrizhető. A helyemen éreztem magam. Legalább van egy helyem :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Gondolok rád!!! Remélem, minden jól megy. :)
Gondoltam ... Hogy ment?
És tessék írni, olvasni még tudok. :)
Köszi a gondolásokat!
Éreztem :)
Megjegyzés küldése