Vackor

Ma meglepetésemre ünnepi hangulatban kezdődött a nap, csak néztem, hogy a gyerekek ünneplőben mennek az iskolába, aztán rájöttem, hogy október 6. Mégis csodálkozva kaptuk föl a fejünket, amikor délelőtt bent meghallottuk a katonazenekart. Futottunk az ablakhoz, hát, persze, az örökmécsesnél koszorúztak. Nem sokan voltak ott, hamar le is zajlott.

Délután egymagam ügyeltem, és lazításként elkezdtem álláshirdetéseket böngészni. Rájöttem, amit már eddig is tudtam, reálisan nézve semmi esélyem. Az életkort, természetesen, nem írhatják bele a hirdetésbe, hiszen az diszkrimináció lenne, de nyilvánvaló, hogy számít. Főleg azoknál, ahol az szerepel, hogy fiatalos, dinamikus csapat tagja lehet... Aztán a legtöbb legalább háromévi gyakorlatot kíván meg az adott területen, vén medve korú kezdő labdába se rúghat. Az, hogy van majd' három évtizednyi közigazgatási gyakorlatom, szakvizsgával, mindennel, a kutyát se érdekli mostanában. És mindennek a tetejébe: tárgyalóképes angoltudás mindenhova. Az nincs, írni-olvasni tudás van, beszélés is, de a tárgyalóképestől az igen messze van, hiszen évek óta nem használom.

Mégcsak olyat se láttam, ahova józan ésszel egyáltalán beadhatnám a jelentkezésemet. Pedig könnyen lehet, hogy igen hamar bekövetkezik.
Ha úgy nyolc éve valaki azt mondta volna nekem, hogy másfél évente munkanélküli leszek, akkor azt mondom, hogy na, ne hülyéskedj, és megkérdezem, hogy egyáltalán milyen az. Most egy kicsit húzósabb lesz a dolog, mert csak egy hónap a felmentési idő és semmi más, rögtön el kell kezdeni keresni az újat.

Különösebben nem izgat, annyira reménytelen. Majd aki gondoskodik az ég madarairól, gondot visel rám is. Csak az a baj, hogy a magok közül egyedül a szezámmagot szeretem, azt is leginkább a rántottcsirke bundájában :)