Hűtőszekrény kimosva, útrakészen álldogál az előszobában, holnap viszik el. Nem fáj érte a szívem, nem tudtam megszeretni, (nagyobbik baj, hogy használni se igazán). Remélem, az új helyén jobban be tud illeszkedni majd, használhatóvá teszi magát.
Itt meg nagy izgalmak vannak, ötletsziporkák röpködtek egy sóhaj nyomán, hogy jaj, hogy fogják tudni beszuszakolni az újat a kamrába? Hát miért nem hagyom ott az előszobában? Hülyeség, mondtam visszakézből, aztán rájöttem, hogy nem is annyira., most mindenesetre ott fog letáborozni, aztán majd meglátom, lesz-e kedvem kerülgetni. Mindenki hozzátette a magáét az ötlethez, nevezetesen az előszoba átrámolásához, a végén teljesen megújul a lakás, néha kell az ilyen. Szerda lesz a napja, merthogy akkor én már szabadságon leszek, amit kollektív spájz rámolással ünneplek meg.
Csütörtökre meg megszívtam, mint a torkos borz. Káplán atya itt járt ma, mert az utcában volt meghíva valakikhez ebédre, aztán benézett. Kérdem tőle, mikor misézik elsején, gondoltam, a 11 óra egy emberséges időpont, arra kényelmesen ki tudok menni, most egyszer szabadságolom magamat az itthoni diákmiséről, mert olyan rendes hitoktató vagyok, hogy augusztus óta még egyetlenegyszer sem hiányoztam, nem is jártam még ott vasárnap vagy ünnepen. Erre mondja, hogy 8-kor, de miért kérdem. Mély, lemondó sóhajjal és nagy, barna mackószemekkel néztem; hát, gyere nyolcra, mondta lazán és könnyedén; könnyű neki, ő helyben van. Ezt még ki tudtam volna védeni, de a következő mondatot már nem: és utána kimennénk a temetőbe, gondoltam is, hogy mondom.
Ugyanis, mivel ő sose tud hazamenni Mindenszentekre, itt szokott valamelyik temetőben gyertyát gyújtani az övéiért, mindig másikban, ahol még nem járt. Egyik évben megkérdezte, nem kísérném-e el, aztán azóta így maradt. Tavaly a Kerepesiben voltunk, néztük a sok neves sírt. Most Rákosra megyünk, egyrészt, mert hozzájuk az közel van, meg az én másik nagymamám is ott nyugszik, akihez nem szoktam kijárni, legalább most leteszek egy szál virágot a sírjára, ha ugyan odatalálok, legfőképp meg, mert nem látta még a 301-es parcellát.
És mindehhez ünnep reggelén, nagyjából egyetlen emberként az utcán (a kutyasétáltatókat leszámítva), bumlizok ki a világ végére (ami Samu szerint nem is az, mégis beköltözött onnan a városba), ha ezt bárkinek elmondanám, garantáltan őrültnek tartana. De én szeretek őrült lenni :)
Visszafele meg bemegyek majd a nagynénémhez, útba esik, és akkor a négy napból egyen már rögtön sikerült semmit nem pihenni :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Kedves Brummogó! Terítsd ki szépen a Budapest-térképet és nézzed egy kis ideig. Akkor majd meglátod, hogy:
1. az túlzás azért, hogy az a templom közel van a temetőhöz (két jármű, egy átszállás még onnan), csak közelebb van, mint Tőletek
2. hogy még milyen naaagy terület van a templomtól Budapest határáig, tehát nemhogy a világnak, de még Budapestnek sincs vége a templomnál.
Aztán: Mint már említettem, én nem a templomban, nem is a plébánián laktam, hanem onnan még valamivel kijjebb. A metrótól még egy busszal kellett menni. A káplán atyának pedig szinte a kapuig megy a metró. Bezzeg a régi helyén milyen messze lakott a legközelebbi metróállomástól!
:-)))
Mekkora mázli, hogy a két káplán atyusz nem egymással cserélt helyet, akkor tudnád csak meg, hol a világ vége bumlizási szempontból! :))) metró??? egy mezei buszmegálló a templom előtt, aztán a város felé a legközelebbi pont az Örs vezér tér. :)
Jaj, még valami: Nem olyan bonyolult Neked odajutni. Hát egyik metró, átszállás, másik metró, aztán ott is vagy a templomnál. Az tart sokáig, amíg eléred otthonról a metrót. Különösen ünnepen, hajnalban..., hát nem is mennék a helyedben. "Szegény öreg csontjaimat" én még akkor pihentetni fogom.
Bikfic - mint mindig - most is bölcsen szólt. Csatlakozom a véleményéhez. (Lassan "Ismerd meg hazádat"-blog lesz ebből. :)))
Most jut eszembe, hogy én is arrafelé fogok járni aznap, mivel annak a templomnak az urnatemetőjében van a nagymamám eltemetve. No de nem hajnalban megyünk az anyuval, hanem délután, szép kényelmesen.
Ja, még annyit, hogy gondolom, Kanga jól fog szórakozni a megjegyzéseinken, hiszen ő is igazán jól ismeri azt a környéket és tudja, mi mitől mennyire messze van. :)))
Na, elegem van belőletek! :D
:))))))
Igen, csuklottam egyet az őshazám le "világ vége"zésén, dehát ha Vackor úgy érzi, akkor talán könnyebb lesz a bumlizás. Inkább a reggel 8-as kezdés sokkoló, mint a távolság!!
Jó, megadom magam, szemléletváltás. Eddig az én hegyem volt a világ közepe és onnan számítódott minden, most cserélünk, és én kerülök a világ végére, így mindenki megnyugodhat :)
Megjegyzés küldése