Vackor

Ez káplán atya új temploma, este az ablakából. (Nem kell megijedni, nem Jákra helyezték, sőt még nem is Lébénybe, városismerők megfejthetik.) A képnek, persze, története van, amit egy ilyen eseménytelen vasárnapon akár el is mesélhetek.

Tavaly tavasszal, amikor szentföldi zarándoklatra indult, még az utolsó percben magától értetődően, szinte választ se várva, megkérdeztem tőle, hogy fényképezőgépet, ugye, viszel? Nem. De mééér? De nem.
Aztán csak kiderült az ok: amikor három évvel ezelőtt a verbita missziósokkal Dél-Amerikában járt, külön azért vette a fényképezőgépet (ami akkor még egy kisebb vagyon volt), hogy majd nekünk megmutathasson, elmesélhessen mindent. Hazajött lelkesen, teli élményekkel, képekkel, és senki nem volt kíváncsi rájuk. Azóta nem fényképez.

Nem tudtam mit mondani, tényleg így volt. Emlékszem, amikor tőlem is kérdezte, hogy nem akarom-e látni a képeket. Mondtam, hogy hogyne, persze, majd megbeszéljük. Két év telt el odáig, mire idén nyáron többünknek is levetíthette egy hirtelen alakult estén. (Persze, volt akkor aztán templomi vetítése is később, meg mondtam most, hogy igen, akkor még új voltál, nem vettünk komolyan, de bizony, azt a friss lelkesedést csak visszautasítás fogadta mindőnk részéről.)

Létezik az egyik mobilcégnél egy olyan, egyháznak szóló kedvezmény, hogy egy plébániához tartozók, ha legalább öten lépnek be, ingyen beszélhetnek egymással. A mienkén is lehetne, de úgy látszik, mi ingyen se akarunk beszélni egymással. Az új helyén viszont élnek vele, és most őt is beléptették a körbe. A kedvezmény azonban azzal jár, hogy az illetőnek meg kell vennie egy bizonyos típusú, új készüléket is. Kamerásat! (meg rádiós, meg mittudoménmi) Hát, mint a gyerek! Azóta fényképez, mint Bikfic az ő mobiljával, még utazás se kell hozzá :)

Nekem már csak arra kell vigyáznom, hogy majd mindig meg akarjam nézni a képeket.

És, természetesen, ki kellett gyorsan próbálni azt is, hogyan lehet elküldeni a képet egy másik telefonra. Így :))