Emberhiányomat enyhítendő, délelőtt áttrappoltam a közeli bevásárlóközpontba, venni egy-két fölösleges ezt meg azt, mind az ezerötszáz forint étkezési utalványomért. Nem voltak sokan, meghitt zsongás volt. Különösen meghitté tette, hogy a polcok túloldaláról minduntalan fölhangzott egy barátságos férfihang: Gyere, Dávid, gyere, gyere!
Szinte ritmikusan ismételgette, megnyugtató volt, tudtuk, hogy a világban béke van és Dávid jön, jön. Sokadszor hangzott a biztatás, amikor hirtelen váratlan fordulatot vett: Állj meg!
Megdermedt mindenki, a kristálycukorért nyúló kezek megálltak a levegőben; jaj, Dávid!
Már hallhattuk is a végkifejletet: Ajjajjaj!
Nem tudom, mi történhetett, se csörömp, se sírás, csak egy lemondó sóhaj, amiben benne lehetett érezni a kézenfogást: Gyere, Dávid!
Hiába, az önállóságnak vannak kockázatai.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nahát, sose tudjuk meg, mit verhetett le Dávid? És egyáltalán mekkora volt Dávid és szőke vagy barna? (még jó, hogy azt tudjuk, hogy - feltehetően - fiú) :))
Megjegyzés küldése