Egyre fáradtabb vagyok. Mindennap túlóra, még jövő csütörtökig kell kibírni. Sok konfliktusom is van, mert elég önfejű vagyok, tegnap is balhé volt, mert nem tartottam be a Szent Etalont. Máskor meg kifejezetten örül a főnököm, hogy elég csak annyit mondania, hogy csináljon erről egy előterjesztést, aztán készre kapja.
A kicsikhez tegnap három új jött (mind lány, jelenleg 10:3 az arány a javukra), a nagyok pedig előkerültek, mindenkit megzavart ez a késői kezdés.
Köhögök, mint a kehes ló, nem tett jót a tegnapi végigbeszélt két óra sem. Ha nem lenne ez a kuratóriumi őrület, már kiírattam volna magamat. A jövő hétre mindenképpen össze kell szednem magamat, mert hétfőn két óra, kedden az útibeszámoló a templomban, ahol - noha van mikrofon - csak erősebb hangon kell beszélni, aztán csütörtökön a kuratórium, ahol szintén használható és beszélőképes állapotban kell lennem. Aztán kidőlhetnék, de szombaton tartjuk az évkezdő hittanos kirándulást, mert most minden csúszott.
A Roosevelt téren ma délután érdekes látványosságok voltak. Először is állt ott, az Akadémia parkolójában, egy csodavonatszerű járgány, de tejeskávé színű volt, és valamivel karcsúbb, mint az. Talán nem is vonat, mert csak az első négy ülés volt rendes, aztán a többi egymással szembe sor, mint a metróban. Új metró lenne? Vagy villamos? Nem, ahhoz azért túl nagy volt, metrónak viszont csuklós. Valami felirat is volt az oldalán, de azt nem jegyeztem meg.
Aztán a tér közepén álldogált 1 azaz egy darab tüntető. Konszolidált kinézetű, rendesen öltözött fiatalember volt, és "Igazságot Kispestnek!" feliratú nagy táblát tartott. Elképzelni se tudom, mi lehet Kispesten, amiért a Lánchídnál kell igazságot követelni, és egyáltalán: Kispestet miért illeti meg külön igazság?
Amúgy csöndesen folydogál az élet, semmi különös.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése