Vackor

Bármennyire hihetetlen még nekem is (főleg nekem!), most értünk a végére mindennek. A belátható jövőben sem terv, sem program, sem határidő, se a munkában, se a plébánián és magánban se. Ezentúl barátságos házimackó leszek, csinosítgatom az otthonomat, írom az emlékeimet (jó, majd a Vackorban), rendezgetem a képeimet, olykor-olykor belenyalok a mézbe és ennyi lesz az életem. Akár el is kezdhetnék téli álmot aludni.

A munkámat végzem, de csak szép sorjában, nyugodtan, amíg hagyják, a heti egy esti óráimat megtartom, és igen, járok majd úszni, meg tornázni is fogok és a fogorvoshoz is elmegyek, és rendet rakok az iratosszekrényben. A hosszú téli estéken pedug újra előveszem az ecsetet meg az üvegfestékeket, és elkezdek karácsonyi ajándékokat készíteni. Bizony, nem ám 22-én éjjel, nem én!
(És csak várom, hogy fölpörögjön megint az élet, hogy szükség legyen rám, hogy érdemes legyen főzni, hogy megint pirosan villogjon az üzenetrögzítő,... de most csönd van, nyugalom és egy kicsit még jól is esik. Egy kicsit.)

Más. Kíváncsiságból hosszú idő után tegnap ránéztem a régi Vackor (Meta megfogalmazásában: Vackor (old) :) és a horgony statisztikájára. Meglepve láttam, hogy a horgony is jó 30-as napi látogatottságnak örvend, és a Vackor is fölötte jár a 40-nek. Ez még a robotokat leszámítva is szép szám. Különösen horgony-ügyben furdal a lelkiismeret, nagyon megült a tenger fenekén, lassan föl kéne szedni már és kihajózni a vízre.
Január körülre meg mindenképpen el akarok készíteni - még nem tudom, milyen formában -elsőáldozási segédanyagot, mert nagyon sokan keresnek ilyent. Jé, mégiscsak terv, meg határidő meg minden! Nahát! ;)