Vackor

Ma voltam a leghősebb. Mert nem az lett volna a hősiesség, hogy hullafáradtan még ma is elmegyek az esti fáklyás hegymászásra és utána csakazértis végigállom a misét a Gellérthegyen, hanem, hogy itthonmaradtam. Néha tudni kell tudomásul venni a saját korlátaimat, akkor is, ha sokszor túl is lépem őket. De már a szombattól is nagyon elfáradtam, most pedig itt van még a holnap délelőtt a játszóházzal, ahol feladatom van, ott használhatónak kell lenni.
Még a holnap és véget ér a városmisszió. A gondolataimról majd a horgonyban.

(Mondtam, hogy majd, miért mentél oda máris? ;)

Tegnap is a missziós program egyik előadásán voltunk, egy amerikai rockmusicalt, a Godspell-t adták elő amatőr fiatalok. Nagyon ügyesek voltak, lelkesek, teheteségesek, élvezhető, igazi színielőadás volt, zsúfolt házzal, még a földön is ültek. A darab? Azon gondolkoztam, hogy vajon Jézusnak nem volt dramaturgiája vagy a darabnak? Azt hiszem, inkább a darabnak.
Arról szól - Máté evangéliuma alapján - hogy milyen lenne, ha Jézus ma jönne el közénk. Jó zene, sok látványos ötlet, a tiszteletlenség határát súrolva, hazafelé aztán erről is jól elmorfondíroztunk.

Élményt adó este volt, az előadás még munkából odazuhanva is megteremtette a maga légkörét. Kéne gyakrabban színházba menni.