Vackor

Ma megkezdtük a küzdelmet melege van-kolleganővel. Melege van-kolleganő lelki komfortérzetéhez hozzátartozik, hogy nyitva legyen az ablak. Nem, nem a levegő kell neki; a tudat. Mert, ha a levegőt szeretné, akkor nyilván a maga mellettit nyitná ki, de így inkább azt, amelyikből az én hátamra jön a hideg. Amikor jól időzített prüszkölésekkel jelzem, hogy már kihűltem, akkor kezdjük a harcot. Egész odáig elmentünk, hogy amikor fölajánlottam neki, hogy a mögötte lévőt nyissa ki, akkor kijelentette, hogy nem szereti, ha őrá jön a hideg. Az ilyesmin már csak mosolygunk. Én is, amikor éppen van elég önuralmam és humoromnál vagyok. Néha nem, és akkor fölkapom a vizet.
A többiek normálisak.

Érthetetlen, hogy valaki öt hete még egyszer sem mosolyodott el. Annyira rosszak azért nem vagyunk. A türelmünk még tart, az eszközeink fogynak.