Vackor

Kabaréjelenet következik.

Szerző: az élet.
Helyszín: a női mosdó
Időpont: a munkaidő vége után negyedórával
Szereplők: nagyhangú, jópofa titkárnő, aki hazakészülődik, valamint Vackor, aki még marad, hogy szabadság előtt elrendezzen mindent és még mások.

Titkárnő még kimegy a mosdóba, Vackor békésen fénymásol, T. egyszercsak zaklatottan be. Ugyanis kézmosás közben a karikagyűrű lecsúszott az ujjáról, egyenest bele a rács és minden nélküli lefolyóba. Kétségbeesett telefon a portára, küldjenek szerelőt! Ezalatt nagyeszű Vackor egy cédulára ormótlan betűkkel fölírja: NE HASZNÁLD! és kirohan rátűzni a csapra, nehogy mire odaér a szerelő, már javában lemossák a gyűrűt.

De szerelő ilyenkor már természetesen nincs bent, viszont dolgoznak munkások az épületben, készséggel jönnek ketten is, elvégre esemény van. Viszont nem szakmájuk, ezért némi nehézség árán, de végül is szétszedik a szifont. Meg is van benne a gyűrű - hurrá! - de ott van a mindenféle mocsok, szöszmösz is. Hogy ezt leöblítsék, a másik mosdókagylóban a csap alá teszik, alighogy rányitják a vizet, a gyűrű szemmel követhető, könnyed, laza mozdulattal, koppanva esik be immár a másik mosdó rács és minden nélküli lefolyójába.

A kárvallott, a munkások, a drukker a falnak esnek a nevetéstől, itt már mást nem lehet tenni. Mit tesz a gyakorlat, a második szifont már sokkal rutinosabban szedik szét :))

Minden jó, ha a vége jó, hosszúéletű házasság lesz.

A nap hátralévő része már nem volt ilyen vidám, valami eszméletlen dugó volt a városban, egy és negyed órát bumliztam haza. Közben tanulmányozhattam az általános emberi viselkedésformákat. Ma az alábbi típusokat elemeztem: a pofátlan, a móresre tanító és az apatikus. A patikusok természetesen a buszon voltak, már mindenbe beletörődve, minden tervükről lemondva. A pofátlanok azok az autósok, akik a buszsávban próbálnak előre osonni, de aztán a híd előtt - ahol már rendőrök állnak - elkezdenek bekéredzkedni a sorba. Igenám, de az araszolóknál életbe lép a dögölj meg-effektus és nem engedik be. Ez önmagában az adott helyzetben akár szimpatikus is lehetne, a baj csak az, hogy ettől is a busz nem tud menni, mert a pofátlan egy tapodtat se, csak villogtat egyhelyben állva, mígnem valaki úgyis megkönyörül rajta. Azon méláztam el, hogy milyen lehet a pofátlan az életben? Félek, hogy ugyanilyen.

Holnaptól szabadságon vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
(És úgy, hogy a terveim szerinti rendet hagytam bent, talán békén is hagynak egy hétig.)