Valami kiütött, valószínűleg a fáradtság, mert nagyon harmatos vagyok. Tegnap legyőztem a Papírokat és a Kincstár-sárkányt is, de nagyon kimerültem a harcban. A sárkányról majd még mesélek, kedvem támadt hozzá.
Ma délelőtt megfutottam a tervezett körömet a városban, jó meleg volt már most is. Vettem végre pendrive-ot, hogy le tudjak menteni mindent a gépemről, aztán jöhet az újratelepítés, mert már alig él szegény. A Mammut II-ben meglepődtem, mert az első emeletig vissza tudtam jönni a mozgólépcsőkkel és ott elvesztek a lépcsők. Nagyon azért nem ijedtem meg, mert gyanítottam, hogy akik ott kóborolnak, azok sem napok óta a lépcsőt keresik. Vettem még egy-két apróságot, ami kellett, de nagyon kóválygós, nyamvadt voltam.
Tegnap rosszul viselkedtem. A csütörtöki meghívást le kellett mondanom a munka miatt, de ahelyett, hogy jól érezték volna magukat nélkülem, áttették miattam péntekre. Nagyon fáradt voltam, se testem-se lelkem nem kívánta a vendégséget, de most már nem bújhattam ki alóla. Aztán egy ártatlan megjegyzéstől megtörtént, ami sose szokott, hirtelen rám zuhant az övék és a magam életének irtózatos kontrasztja, pedig nem szoktam én méricskélni, összehasonlítani és józan, nyugodt üzemmódban pontosan tudom, hogy mindenkinek a saját életét kell élnie, de egyszerre nagyon kis mackónak éreztem magamat, árvának és nyomorultnak. Ettől kezdve pedig hallgattam, egy szó nem sok, annyival se vettem részt a társalgásban. (Jobb volt az így nekik.) Tapintatosan senki nem vett tudomást erről, csak elmenetben kérdezték meg tőlem a többiek, hogy mi a baj. Jót beszélgettünk még az éjszakában, mégis bennem maradt a feszültség ma is. Aztán átaludtam a délutánt, az este nyugodt volt, szép és békés, most már helyre jöttem. És még én panaszoltam néhány napja, hogy unalmas lesz ez a nyár!
Ja, egyébként most naptárazunk. Útba esett két kreatív bolt is, a nyári mikulásra nézhetnek így, mint ott rám, amikor most, júliusban naptársablont kerestem. Micsoda szokványos gondolkodás! Hát miért ne akarhatna valaki most készíteni naptárat? Na, készíthet is, mert hogyne kérem, van fehérben is, feketében is, csak a képet kell ráragasztani (ilyen kellett volna), de most, most nem tartunk, nem szokták ilyenkor keresni. (Bolondnak tetszik lenni? Nem most szokták ezt, nem tudja?) Hátha még azt is tudták volna, hogy a mienk augusztustól júliusig tart, dehát ez csak megegyezés kérdése, mettől meddig van egy év. Hétfőn este ne várjatok, naptárt szerkesztünk.
Ma délelőtt megfutottam a tervezett körömet a városban, jó meleg volt már most is. Vettem végre pendrive-ot, hogy le tudjak menteni mindent a gépemről, aztán jöhet az újratelepítés, mert már alig él szegény. A Mammut II-ben meglepődtem, mert az első emeletig vissza tudtam jönni a mozgólépcsőkkel és ott elvesztek a lépcsők. Nagyon azért nem ijedtem meg, mert gyanítottam, hogy akik ott kóborolnak, azok sem napok óta a lépcsőt keresik. Vettem még egy-két apróságot, ami kellett, de nagyon kóválygós, nyamvadt voltam.
Tegnap rosszul viselkedtem. A csütörtöki meghívást le kellett mondanom a munka miatt, de ahelyett, hogy jól érezték volna magukat nélkülem, áttették miattam péntekre. Nagyon fáradt voltam, se testem-se lelkem nem kívánta a vendégséget, de most már nem bújhattam ki alóla. Aztán egy ártatlan megjegyzéstől megtörtént, ami sose szokott, hirtelen rám zuhant az övék és a magam életének irtózatos kontrasztja, pedig nem szoktam én méricskélni, összehasonlítani és józan, nyugodt üzemmódban pontosan tudom, hogy mindenkinek a saját életét kell élnie, de egyszerre nagyon kis mackónak éreztem magamat, árvának és nyomorultnak. Ettől kezdve pedig hallgattam, egy szó nem sok, annyival se vettem részt a társalgásban. (Jobb volt az így nekik.) Tapintatosan senki nem vett tudomást erről, csak elmenetben kérdezték meg tőlem a többiek, hogy mi a baj. Jót beszélgettünk még az éjszakában, mégis bennem maradt a feszültség ma is. Aztán átaludtam a délutánt, az este nyugodt volt, szép és békés, most már helyre jöttem. És még én panaszoltam néhány napja, hogy unalmas lesz ez a nyár!
Ja, egyébként most naptárazunk. Útba esett két kreatív bolt is, a nyári mikulásra nézhetnek így, mint ott rám, amikor most, júliusban naptársablont kerestem. Micsoda szokványos gondolkodás! Hát miért ne akarhatna valaki most készíteni naptárat? Na, készíthet is, mert hogyne kérem, van fehérben is, feketében is, csak a képet kell ráragasztani (ilyen kellett volna), de most, most nem tartunk, nem szokták ilyenkor keresni. (Bolondnak tetszik lenni? Nem most szokták ezt, nem tudja?) Hátha még azt is tudták volna, hogy a mienk augusztustól júliusig tart, dehát ez csak megegyezés kérdése, mettől meddig van egy év. Hétfőn este ne várjatok, naptárt szerkesztünk.
2 megjegyzés:
Azért én itt jártam, hátha mégis...
kecupp
Jövök, jövök!
Megjegyzés küldése