Vackor

Vagyok, vagyok, csak amíg az elmaradt frissítéseket, mind a 83-at letöltötte, hát addig a kavics is kivirágzik. Vírus verte szét a rendszert, úgy, hogy a vírusirtót rendszeresen frissítettem, semmi ismeretlent meg nem nyitottam, a mindenféle képeket és láncokat az ismerősöktől se, gyanús oldalakra nem mászkáltam. Ennél jobban már csak egy módon lehetne vigyázni, de akkor a Vackort is a kis, rózsaszín, kapcsoskönyvbe írhatnám. Mindenesetre most kifogástalanul működik minden, és a bizalmam se veszett el az emberekben, mert az informatikus fiú csak jelképes összeget kért, lévén az előző ránézéskor, amikor megkérte az árát, úgy hagyta itt, hogy alig működött, és nem lett volna nagy kedvem most vitatkozni emiatt, de kivételesen megtettem volna.

Az eltelt hét legnagyobb öröme, hogy csütörtök este negyed nyolcra összeállt a féléves mérleg, életem nagy sikere! Előző este is sokáig voltam bent emiatt, szóval az a nyári lazaság nagyon várat magára, de talán majd mostantól. A postázás még tart és dögnehéz, de igazság szerint másra nem tudták volna hagyni, csak én vagyok végig júliusban. Még másfél hét, csak kibírom.

Ami rossz hír, a hűtőmben 11 fok van, ami a kintinél ugyan lényegesen hűvösebb, de nem az igazi. A gyanú akkor merült föl, amikor kinyitottam valamiért napközben, és ott állva nem fázott a mezítlábas, papucsos lábam, ettől lázat mértem benne. Igen, ez a tavaly vett, a garanciája, persze, lejárt már, kivárta. Tanulság: LG-ben jobb csak a cédéírónál maradni, de abba hogy tudnám betenni a Kinder Pingukat?

Más különösebb esemény nincs, majd most már mesélek sorra. Filozofálnivaló lenne a zacskós víztől a kézbesítők hadáig, de ahhoz most késő van, és még annyi mindent meg akarok nézni, hogy újra rászabadultam a hálóra.