Most egy kicsit megszakítom az igazán el sem kezdett mese fonalát, várom a holnapot, mert a gépem csak a szűken vett alapfeladatokra hajlandó (úgymint Vackor), de arra is csak akkor, ha kedve van hozzá. Még pasziánszozni se lehet vele :(
Inkább őrjöngök egy kicsit. Miután tegnap délután éppen eszembe jutott, hogy pótmamától visszakérjem a levélszekrény kulcsot, és a reklámcédulák, OTP-számlakivonatok között megtaláltam az újabb értesítést, hogy ugyan már, menjek be a főpostára a bíróság újabb, immár harmadik értesítéséért, na, akkor nagyon megutáltam a szabóervint. Nem normálisak ezek, de ez az egész ország sem! Bár mindenben lennénk ennyire jogállam, mint az én héthetes késésemben, amivel hetek óta képes könyvtár, bíróság ilyen intenzitással foglalkozni, figyelembe véve azt, hogy még az első végzés előtt magamtól (jó, nem magamtól, Kecupp buzdítására, de ehhez nekik semmi közük) visszavittem azt a három nyomorult könyvet. Egy százéves iskolaszínpados volt, egy agyonhasznált találós kérdés-gyűjtemény meg valami hasonló kaliberű kiadvány ugyancsak a farsangra készülve, ebből következően ezeket a nyár derekán a kutya sem keresi. Ha vártak volna türelemmel, jövő farsangig úgyis visszaviszem. A három füzet mai ára együtt nem éri el az ezer forintot. Eddig kifizettem miattuk háromezret, megfenyegettek a végrehajtóval és a tízezer-valahány forintos büntetéssel, aztán újabb levélben megírták, hogy a felperes eláll a per folytatásától, mert visszavittem őket, most valószínűleg küldik a csekket, hogy fizessek be háromezer forint eljárási díjat a magyar állam javára. Merthogy azt én fogom megmenteni. És természetesen ezekért minden alkalommal másszak el a postára este, mert a bírósági értesítést nem lehet csak úgy bedobni!
Most már biztos, hogy beiratkozom egy rovásírás tanfolyamra és ezentúl csak úgy olvasok. Vagy inkább majd ékírás kőtáblákon. Azt legalább rögtön a fejéhez tudom vágni valakinek.
Drukkoljatok holnap a gépnek, mert már olyan jó címeket találtam ki a mesének!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Most nem könyvtárosként irok, hanem könyvtárhasználóként.. A helyi könyvtárban vagy egy kifizetetlen birságom, ami legalább 3 éves, mikor hazautaztunk 1 hónapra akkor makkoltam össze a határidőket. A könyveket visszavittem, de a birság azóta is ott csücsül a rekordomban, nem üldöznek miatta, csak nem tudok kölcsönözni (kb.3000 frt) tőlük. Más a helyzet, ha a könyveket nem viszi vissza az ember tényleg hosszú ideig, akkor nem is tudom a helyi könyvtár mit csinál, de birósági ügy, szerintem nincs belőle. Ami minket egyetemi könyvtárat illet: a 4 hétnél hosszabb késést "elveszettnek" nyilvánitjuk és függetlenül mennyit ér a könyv 83 dollár a birság (12.450 Ft). Ha visszahozzák, akkor 10-20 dollárig terjedő birságot kell fizetniük (1500-3000 Frt). Aki nem fizeti ki (diák) az nem kapja meg a vizsgaeredményét v. a diplomáját, ill. nem tud beiratkozni a köv. szemeszterre. Ha ezután sem fizet (kb.1 év és tobb tucat felszólitás után) az egyetem un.debt collector (pénzbehajtó) céget küld a nyakukra, ill. egy levelet küldenek az adósnak erről. Ez általában olyan hatásos, hogy hanyatt-homlok fizetnek.
Én olvasóként és könyvtárosként is felháborítónak tartom (a saját munkahelyemet is beleértve!), amit itt nálunk a könyvtartozásokkal művelnek. Mert nem szép dolog sokáig nem vinni vissza könyvet, de valahogy azért súlyozni kellene, hogy van-e ez akkora bűn, hogy bíróságra szaladjanak vele (lásd: Arany János és a fülemile füttye).
Mondjuk, már a magas beiratkozási díjaktól is undorom van, mert ahelyett, hogy örülnénk, hogy valaki még egyáltalán könyvet vesz a kezébe, mindent megteszünk, hogy elriasszuk őket.
Meg egyáltalán, utálom, ha egy közintézmény hatóságot és élet-halál urát játszik.
Köszönöm a részletes ismertetést, még egy okkal több, hogy elgondolkodjak, nem ott kellene-e inkább élni, vagy legalábbis könyvtárba járni.
Ugyancsak köszönöm az erkölcsi támogatást :)
Vackor, a magányos harcos
Megjegyzés küldése