A géppel semmi jó, jól emlékeztem, a fiú holnap utazik el két hétre, 19-én jön újjávarázsolni a masinát. Érdekes, a sokat szidott freeblogba gond nélkül tudtam képet betenni (horgony!), az agyondicsért blogspot meg se nyikkan képileg.
Azért nem kell elkeseredni, a két hét hosszú idő, mégiscsak elkezdek holnap mesélni, mert már én se bírom ki, aztán majd egyszercsak azt mondom, hogy, no, most már látni is lehet, amiről szó van, lehet gyönyörködni.
Két nap még hajtás bent, csütörtökön kuratórium, aztán már csak szeptemberben, addig egy kis nyugi.
Elgondolkodtató sorok a beszámolókból: a résztvevők úgy nyilatkoztak, szívesebben hallgatták volna ukrán nyelven az előadásokat (Kárpátaljai szórványvidék, felnőttképzés). Anyanyelv megőrzése - felkínált lehetőség vagy nyűg? Identitás, boldogulás? Megválaszolhatatlan kérdések.
Egy másik, Erdélyből: A tanfolyam térítésmentessége nem jelentett elég motivációt az aktív közreműködésre. Ha meg pénzért van, kevesebben tudnak elmenni. Mikor teszünk jót?
De ha arra gondolok, hogy Pozsonyt nem szabad magyarul nevezni, akkor még sokáig lenne létjogosultságunk ebben, az állítólagos értékeire oly kényes unióban.
Hogy mégis vidám legyen a vége, visszajöttem! Most találtam, mindenkinek: www.jatekanno.hu főleg ott, balra fent érdemes elmerengeni rajta. De azért tessék ám lefeküdni! :)
4 megjegyzés:
Hát ezt meg hol találtad? Volt köztük jó néhány ismerős játék.
:-)))
Fiatalok ... Bezzeg nekem egy se volt ismerős, ez a generációs szakadék! :))))
A kutyanyelves persely sem? Ekkora szakadék nem lehet :)
Meg a szedegető csirke és a rohangáló egér... például. No, meg eleve a lemezautó is régi ismerős.
Megjegyzés küldése