Tuttam, tuttam!!!
Hogy mire minden lezajlik, és a délutáni álomból is fölébredek (mert mi mást tehetne egy mackó nyári vasárnap délután a madárcsicsergéses csöndben?) addigra Bikfic ráadja a napozót Vackorra :))))
És még a betűk is kockásból vannak! ;)
Délelőtt egy nagyon szép, meghitt, érezhetően közösségben tartott Te Deummal bezártuk a tanévet, ráadásul tömött templommal, még gyerekből is bőven volt, pedig a vészmadarak azt mondták előre, hogy mostanra már úgyse lesz itthon senki.
Ugyan tegnap este fél tizenegykor még, kihangosított telefonnal, hogy közben írni is tudjak, meg e-mailen küldözgetve, még a hívek könyörgését állítottuk össze mára, - aztán ma olyan meghatódva csodálkoztam rá, ahogy a szülők és a gyerekek sorban olvasták föl, mintha nem is én írtam volna :)
Szép volt az egész, örömteli, mind a két papunk megköszöntve egész éves fáradozásukért, a hitoktatók nem, de az már sok is lett volna az ünneplésből, nem szeretem én az olyat, a másik kettő sem.
Mostantól pedig kitör a nyááááááár! (Csak ezt valahogy a munkahelynek is tudomására kellene hozni.)
Este még írok horgonyt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Hát, én meg nem értettem, hogy miért lett kockás a Vackor, amikor egy órával ezelőtt megnéztem. :-(
Naggyon csinos lett az új ruha.
A nyár kitört, a munka nem halad, jöjj el szabadság!
Végre valaki medvelélek! :)
Nini! Itt meg egy vackor-lány! :)
Még egy! :D
Mikor olvasom ott oldalt a mese részletét, már hallom is Márkus László hangját! :)
Megjegyzés küldése