Vackor

Volt zarándoklat, hogyne lett volna, bár reggel egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy ilyen mászkálhatós idő lesz. Dehát... :)

Az Élő rózsafüzér, ami ma körülölelte Budapestet, nem hazai találmány. Eddig, az elmúlt években, Európa öt fővárosában tartottak már városmissziót, idén szeptemberben nálunk kerül rá sor. Ennek a lelki előkészülete volt ez a nap. Tíz húszkilométeres szakasszal jártuk körbe a várost, imádkozva közben a városért és a benne lakókért. Két-két szakasz mindenhol egy pontban találkozott a végén, ott közös szentmise zárta a napot. Az Élő rózsafüzérben csak a városszéli, külvárosi plébániák vettek részt (meg, aki még akart, de nálunk se hiszem, hogy voltak beljebbről), milyen szerencse, hogy mi vidék vagyunk!

Reggel hétkor volt az indulás nem is tőlünk, amiben az lett volna a legkevesebb, hogy korán van, a nagyobb baj az volt, hogy az út első része csúnyán meredek, egyszerűen föl kellett mászni a hegyre közúton, aztán völgy, aztán megint hegy - igaz, az már erdőben - de ezt az én mackószívem nem szereti. A másik meg, hogy Elli néni és keresztmamáék is jönni akartak, őket se akartuk ennek a (tor)túrának kitenni, tehát én az egyik csatlakozóponthoz mentem velük, fél tizenegyre a Normafához. Még körülbelül kétszázan gondolták úgy, hogy onnan vágnak neki. Meglepetésemre és örömömre oda viszont egy 280 fős indulócsoport érkezett. Azt hittem, pláne a reggeli időjárást látva, majd páran elkódorgunk a hegyen. A résztvevők korosztálya a teljes skálát felölelte, a legpicibb babakocsiban jött, de minden életkorú megtalálható volt.

Természetesen, teljesen elfogulatlanul, az a véleményem, hogy a mi szakaszunk volt a legszebb, ami a kilátást illeti, feltétlenül. (Egyúttal a legnehezebb is, mert amíg Nagytéténynél a Duna-parton bóklásztak, a többiek meg a rákosi mezőn, mi mehettünk hegyen-völgyön.)

Nagyon jól szervezett, gondosan megtervezett volt minden, mégis maradt hangulata, áhítata. A legmegkapóbb rész a Normafánál volt, ima a városért és a város megáldása. Ez minden szakaszon megvolt, de mi tényleg magunk előtt láttuk a várost.

Útközben rózsafüzér, énekek, de jutott idő a régi ismerősökkel való találkozásra, beszélgetésre, ebédszüneti leülésre is. Általában egymásra figyelős, barátságos, jó volt a légkör, egy gyerek veszett el, de az is meglett. Mi a Normafa - Anna-rét - Makkosmária - Budakeszi (kb. 8 km) útvonalon mentünk velük, aztán a budakeszi Himnusz-szobornál szálltunk föl délután a buszra. A zarándokok továbbmentek Budaszentlőrincen, Hűvösvölgyön át Máriaremetére. Oda futott be Óbuda, Pesthidegkút felől egy másik szakasz is, és ott volt este a közös szentmise.

Most jól ég az arcom, mert nem szoktam én ennyit levegőn lenni, holnap meg olyan izomlázam lesz, hogy ajjaj! Szép nap volt, örülök, hogy elmentem, ide nekem a városmissziót!