Vackor

Pünkösd nem maradhat csoda nélkül! Meg Lélek nélkül meg egyébként is :)

Ami annyira hiányzott az elsőáldozáskor, ma megvolt. Az ünnepség volt, ez ünnep. Hangulatával, áhítatával, örömével, együttlélegző csöndjével...
És a diákmisék majd' kétéves sorozatában ma zúgták rá először az emberek a prédikáció Ámen-jére, hogy "Isten fizesse meg!" (Kutya hely ez, tudom én jól.) De a legjobb az volt, hogy együtt tudott örülni mindenki. Még a plébánosunk nekem "odavetett" "Na, hála Istennek!"-je is olyan természetes volt, amikor épp egymás mellé kerültünk a templomkerti nyüzsgésben.
Vasárnapnak indult, valódi ünnep lett, azért is, mert a kórus végigénekelte a pünkösdi szekvenciát (ld. horgony), amit nagyon szeretek.

Délután is ünneppel folytatódik, blog-buli, igaz, csökkentett létszámmal, viszont fagylalttal. A hiányzókat csókoltatjuk! :)