Vackor

Ma szinte megállás nélkül dolgoztam/tunk, délután kezdtünk néha szuszogni kicsit. El is fáradtam, főleg a folyamatos számítógépezéstől. Még a holnap, meg még a hétfő, meg a kedd.

Holnap lomtalanítás lesz nálunk. Az állapotokat bemutatni fölösleges (Kecupp ezt sokkal hangulatosabban megtette), fényképezni nem merek, a járdán közlekedni nem lehet, szociológiai tanulmánynak kiváló. Majd túl leszünk rajta. Nem annyira szegény ország ez, legalábbis ami a guberálókat illeti. Olyan furgonokkal vannak, hogyha ezek a lomtalanításokból jöttek össze...! Akkor hülye vagyok, hogy holnap bemegyek dolgozni. A kitett holmik viszont meglepőek, még mindig nagyon sok a húsz-harminc évvel ezelőtti bútor, mindenféle. Csak közönséges kincskereső nem nyúlhat már hozzájuk, azonnal elkergetnék. Emlékszem, amikor sok-sok éve kezdődtek a lomtalanítások, esténként a környékbeliek sétáltak, keresgéltek és boldogan vitték haza, ami a másiknak már nem kellett. Édesapám évekig diadalmasan állított be ilyenkor egy-egy zsákmánnyal. Egyszer egy papagájsárga esernyőt hozott haza nekem, és nem értette, miért nem lelkesedem.
Most nem tettem ki semmit, egy kisasztal kéne, de azt nem innen fogom begyűjteni.

Holnap este hangverseny, egy volt gyerekemnek lesz koncertje. Újra egész kultúréletet élek. Hacsak holnap el nem alszom addigra...