A fenyegető rém kegyetlen valóság lett: szombaton dolgozunk :(
Mégpedig, úgy tűnik, kemény nyolc órát, hogy csütörtök-pénteken és hétfőn-kedden elég legyen a 10-12. Szerdán délre kell elkészülni egy anyaggal, ami szerintem jó, ha estére meglesz, úgyhogy ma a szerdai óráimat is eladtam.
Főnökünk biztatott, hogy aztán majd jövő pénteken, meg utána hétfőn akár nem is kell jönnünk, de az engem nem tesz boldoggá, főleg, hogy rájöttem, az a hétfő pünkösdhétfő, úgyse kéne. De most zűr van, tényleg rá kell hajtani. (Azt nem mondom, hogy bele kell húzni, mert az olyan gyurcsányos, abból meg most éppen elegem van, a fene ebbe a hülye világba!)
A gyerekeim még megvannak, újra az időnként látjuk egymást állapot kezdődik, de már csak két óra a kicsikkel, (abból a jövő héten nem én leszek), a középsőkkel három, abból is mínusz egy, a nagyokkal pedig már csak egy, mert a jövő szerdán közös misére megyünk - nélkülem. Hogyha ugyananyi idő van hátra, akkor hogy lehet egy-kettő-három? Ez, amit azok a szülők is kicsit nehezen értenek meg, akiknek több csoportomba is jár gyerekük :)
De ma küldtem mindenkinek levelet, abban részletesen elmagyaráztam, kit mikor hova várok.
Csak mosolygok magamban, hogy nem utolsósorban azért is váltottam szolgáltatót, hogy a kommenteket meg tudjam őrizni. Akár vissza is mehetnék! :)
Megjelent a plébániai újságunk húsvéti száma (asszem, ha ortodoxok volnánk, akkor is késésben lennénk), amiben a szerkesztőség (én nem, nem, nem, csak írok bele) interjút készített káplán atyával "Ismerjük meg jobban!"- mottóval. Ilyesféle Volt-e valaha szerelmes? meg Mi a kedvenc sportja, itala, stb. jellegű kérdésekkel - tiszta Blikk-színvonal, dehát ez érdekli a nyájas közönséget. Persze, azért voltak normálisabbak is, az interjú meg úgy zajlott, hogy odaadták a kérdéseket, válaszolja meg szépen és írja le. Csak nevettem, amikor mutatta a kérdéseket, a válaszokat nem is láttam előre, és nem is hittem volna, hogy a végén olyan kedves-szép, élőnek ható riport kerekedik belőle. Hozzátettek egy szuperjó képet, most ámul mindenki, hogy tényleg ideje volt már megismerni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Az ortodox húsvéthoz képest is ugyanannyit késtetek, mivel ugye az idén megint egybeesett a miénkkel. :)
A kommentek meg majd jönnek, de most mindenütt nagy kihaltság uralkodik.
Igaz, mostanában én se szólok senkihez.
Még magamhoz is alig :)
Na ugye, :)
De miért 5 év ittlét után "mutatják be"? Akkor kellett volna, amikor jött. Legalábbis én akkor szoktam bemutatni az új káplánt (vagy plébánost) az újságunkban, amikor újként jön.
Akkor nálunk is megvolt a kötelező "nagyon vártuk-örülünk, hogy jött-érezze jól magát" futam (akkor már egy éve nem is volt káplánunk), meg a meséljen magáról - oszt lett belőle öt mondat :)
Akkoriban káplán úr - mondhatni - szűkszavú volt :)
Megjegyzés küldése