Vackor

Augusztus elseje van (volt, amikor ez elkezdett motoszkálmi a fejemben).

Milyen örömmel vártuk, amikor először jött hozzánk egészen új, fiatal, kezdő (kilenc éve ilyenkor!). Mindenkinek volt hozzá egy kedves szava, mosolya. Ugyanilyen izgalommal, lelkesen fogadtuk a következőt is, és örültünk a harmadiknak is. Föl se merült bennünk, hogy megtörténhet, amit mi csak filmekből, regényekből ismertünk. Persze, az élet a maga furcsaságaival...
Aztán megnyugodtunk, jót is tett, hogy idősebbet kaptunk, megszerettük őt is.

Amióta megtudtuk, hogy megint kezdő fiatalt kapunk, inkább aggódó félelem van, már nem merünk örülni. Fiatalok, felnőttek, öregek suttogva mondják: Jaj, csak nehogy ő is! Csak megmaradjon, fölnőjön közöttünk!

Ő nem is tudja, mennyi féltő, vigyázó szem és gondolat kíséri. Már nem az a felszabadultság fogadja, amivel az előzőeket vártuk. Bennünk maradt a döbbenet. Innen szép győzni :)

Aki érti, érti; aki nem, az nem. Ez egy ilyen blog.