A megállapítás nem újkeletű, nevezhetném akár mélyhűtöttnek is, mivel a nyár végén született. Akkortájt blogtárssal, a helybelivel, a hegy legrégebbi és legkedveltebb cukrászdájába tértünk be, megvitatni az élet nagy dolgait, és a sok régi ismert finomság között fölfedeztünk egy újdonságot: a holland csokoládétortát. Azonnal rácuppantunk. Holland csokoládé, hmmmmmm..., meg a kakaó a fejfedős kislánnyal, ez csak jó lehet.
Nem volt jó. Volt ugyan benne egy réteg csokoládékrém, de az is furcsa, tömény, érdekes ízű, a torta többi része meg sajt! Furcsa sajt. Még a régi Mese csokis sajtnál is furcsább. Vagyis ez volt a kétszer ehető torta: először és utoljára.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy ma délután betértem a cukrászdába, mert pótmamához készültem, vasárnap délután mégse állítsak be üres kézzel. Ugyanis, akárcsak a blog, ő se látott már hetek óta, csak telefonon tartjuk a kapcsolatot, némi sütivel gonsdoltam enyhíteni távollétemet. Most is ott virított a holland torta, de én másik unióst választottam: franciakrémest.
Egyébként csönd. Dolgozom sokat, dehát ezt akartam, ezért váltottam, csak most kicsit túl sokat és túl feszes tempóban, és nehezen szokom hozzá. Azonkívül tanítok, annak minden nyűgével-örömével és egyszerűen fönntartom magamat. Ennyire futja most.
De két gyöngécske hóvirág már kidugta a fejét a kertben :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Jajjjj, első olvasásra azt hittem, haragszol. De rájöttem, nem rám.
Majd választunk másféle sütikét.
Hóvirág? De jó, akkor lesz tavasz is!
Hó már van bőven, de a virággal nem volt szerencsém találkozni. Az is igaz, hogy nem nagyon sétálgatok mostanában.
A múltkori enyhülésben bújtak ki, most nem tudom, mi lehet velük :(
Bár nekik bírniuk kell a havat! :)
Megjegyzés küldése