Vackor

Úgy vagyok már ezekkel a vidéki kiszállásokkal, mint az E. T. hajdan a filmben; csütörtök délután már csak azt tudtam hajtogatni: hazaaaa, hazaaaa.

Szerencsésen haza is vonatoztam, azóta gyűjtöm az erőt a jövő heti menethez. Mostanában majd kisszíneseket, röpke gondolatokat fogtok kapni az országjárásból, elaprózva, hogy a publikum olvasásigénye folymatosan ki legyen elégítve.

Először rögtön egy fóbiáról. Nevezetesen arról, hogyha az ember tudja, hogy este be lesz zárva egyedül egy kollégiumi vendégszobába, akkor rátör a fóbia, hogy éhen fog halni. Ezt elkerülendő, gondosan bevásárol, noha egyébként otthon, vacsorára, megelégszik egy szelet valamilyen kenyérrel és egy bögre teával/kakaóval. De itt, egy egész este? Biztos, hogy éhen fogok halni.

Tehát a következőkkel szerelkeztem föl első estére: volt nálam még otthonról egy szalámis szendvics, amit nem ettem meg napközben, ugyanezen okból egy banán is. Ezek mellé vettem egy csomag goffrit (6 szelet), egy pohár gyümölcsjoghurtot meg egy vaníliapudingot is, mert olyan jól nézett ki és tulajdonképpen szeretem. Meg egy Túró Rudit és egy félliteres Siót, hogy innivaló is legyen. A Kinder Pingut azt már igazán csak lelki vigaszként, a doboz kockasajtot pedig csak úgy für alle falle.

Hogy mit ettem meg mindebből? A szendvicset kétfelé választva, egyik felén a szalámikkal, a másik szelet kenyéren egy kockasajttal, meg talán a banánt és a Siót kétharmadig. Ja, persze, és a Pingut! Jaj, mondtam aztán. De a tudat megnyugtató volt, hogy bármilyen hosszú is az éjszaka, nem fogok éhenhalni :)

Kérdezheti valaki, hogy miért nem mentem el a fóbia leküzdésére vacsorázni? Mert úrinő egyedül miért mászkáljon este idegen városban étterembe, meg lusta is. Azt már csak közbevetőleg jegyzem meg - csupán érdekességként, mert nem releváns szempont - hogy mit szán a magyar állam egy köztisztviselőjére, ha már kizavarja a pusztába. A napidíj 460,- Ft (ez valószínűleg honfoglaláskori eredetű összeg, már a kalandozó magyarok is ennyit kaphattak Lech mezején, jöttek is vissza). Ha olyan szállásod van, ahol reggelit is adnak, akkor az elszámolásnál a napidíjból le kell vonni 20 %-ot, tehát marad 370,- Ft a további teljes ellátásodra. És akkor az idei adózási jogszabálymódosításokkal nagyokosan kitalálták, hogy a napidíj összevonandó a jövedelemmel és teljes mértékben adózik. Vagyis kézhez kapsz belőle nagyjából két Kinder Pingura valót. Azért is vettem hozzá kockasajtot! :D

Persze, azért vannak a vidéknek szép pillanatai is, például a virágzó japán cseresznyefák a parkban:

Ja, és ma este bérmálás lesz nálunk, de lassan már azt se tudom, hogy ide tartozom :(