Még gyorsan a farsang utolján egy beszámoló, hogyan is mulattunk.
Úgy gondolván, hogy mindkét csoportommal vagyok már annyira, különösebb fegyelmezési gond sincs velük, olyanra vetemedtem, amit már sok éve nem tettem: meghirdettem nekik a farsangot. Külön-külön a két társaságnak, így nekem dupla élvezet volt.
Kitörő örömmel fogadták a lehetőséget, a nagyoknak csak egy kérésük volt: ne kelljen beöltözni! A kisebbek még jobban örültek és nekik is csak egy kérésük volt: lehessen jelmezes! Miután minden kívánságnak eleget tettem, elkezdhettem félni.
A nagyokétól inkább, mert ha egy kajla kamasz rossz napot fog ki......., és ha egy tucatnál is több van belőlük....... és fiú is meg lány is......
A kisebbeké le fog zajlani békében, az csak bohóckodás, ahhoz van rutinom.
Ezek után a nagyokkal múlt héten egy nagyon kellemes estét töltöttünk együtt, ettünk-ittunk, beszélgettünk, vicceket meséltünk (tök szalonképeseket), játszottunk, hoztak zenét is (csak kicsit kellett lejjebb vennem a hangerőt) és én is igazán jól éreztem magamat.
A héten megvolt a kisebbeké is. Rettenetesen elfáradtam. Nem gondoltam, hogy náluk még ennyire kell hoppmesterkedni, elszoktam én ettől (nem is készültem úgy). Azt hiszem, ők jól mulattak, nekem kicsit színtelen volt, töredezett. Pedig jelmez is volt, ők is hoztak zenét, falnivalót is, mégis az önállótlanságuk inkább "most tartunk egy vidám örsgyűlést" jellegűvé tette az egészet.
Lehet, hogy már hozzászoktam a nagyokhoz?
1 megjegyzés:
Hahó, vár egy játék a blogomban. :)
Megjegyzés küldése