Vackor

Szerencsésen megjártam, vonattal, autóval, meg hazavonattal. Még egy jövő heti menet - ha a MÁV is úgy akarja - és akkor erre az évre befejezem a mászkálást.

Épp mondtam is ott, hogy legjobb dolog kiküldetésben lenni, mert az embernek nincs is más dolga, csak dolgozni, enni meg aludni, be lehetne vezetni itthon is.

Úgyhogy a baj nem is ezzel volt, hanem azzal, amikor ma délután fölmentem szeretett plébániámra (ott is már csak "mint vendég" szerepelek a színlapon, de ezt tudomásul veszik) és egy elegáns, finom, de teljesen jogos mondattal úgy helyre tettek, hogy azóta is csak próbálok föltápászkodni a padlóról. Magamtól nem is éreztem, hogy gond van, kellett, hogy a szemembe mondják, hogy mostanában - amióta ilyen fontos ember vagyok - nemcsak a vonat szalad velem, hanem kicsit már a ló is. El.

Valahogy elfelejtettem medve lenni. Gyorsan vissza kell változni, rosszul áll ez az emberforma.