Vackor

A nagyhét-húsvét szép, de felkészülésben, részvételben kimerítő napjai után jólesik a fényes hét felszabadult, gondtalan, órátlan nyugalma. Jó lett volna két napot ki is venni, de csupa határidős munka van, nem megy most.
Csak hétvégéig tartson ki a jó idő, szombaton kirándulunk. Az elsőáldozásra készülő családokkal megyünk a hagyományos közös zarándoklatra. Eddig mindig Mária-kegyhelyekre mentünk, most – Szent Pál éve lévén – egy Szent Pál-templomot látogatunk meg. Hagytam a módosítást, mert minő véletlenek sorával találtam szembe magamat :)
(Ideológiát gyártani pedig igazán remekül tudunk mindenhez :D

Minő véletlen ugyanis, hogy egy ilyen templom pont abban a városban van, ahol Kisbalázs tavaly a diakónusi gyakorló évét töltötte, ahol őt ismerik, szerették, és most nagyon vissza akar menni elbüszkélkedni az elsőáldozóival :) Ám legyen.
Aztán minő véletlen az is, hogy ez a város épp annak a vasútvonalnak a végén fekszik, amelyiken újkáplán falui is vannak. Az eredeti terv úgy volt, hogy hazafelé majd leszállunk és benézünk hozzá, de ez a szombat délutáni menetrenddel csak nagyon nehézkesen lett volna megoldható, úgyhogy inkább autóba ül, és ő jön át hozzánk a városba, hogy találkozzon velünk és fagylaltozzunk egyet. Jött volna a harmadik is, mert ez az utolsó olyan évfolyam, amelyiket még ő is tanított, de éppen otthon van Erdélyben. Szép nap lesz így is, csak ne essen, a többi nem számít.
És már megint nem alhatok reggel :(