Vackor

Ha én ezt a hétvégét a Vackorban elmesélem! De a részletekkel nem is akarom a kedves olvasókat untatni és az idegeiket borzolni. A gyermekek kiszámíthatatlanok, és éppen úgy alakult, hogy mind a négynek pont ezen a hétvégén volt szüksége rám, ill. jutottam az eszébe. Ami karácsonykor elmaradt, hát most pótolhattam! Annyi könnyebbség volt, hogy csak a világ egyik végére kellett kimennem, a másik vége házhoz jött, amitől ugyan kicsit át kellett rendezni a vasárnap délelőttöt, de ennyit igazán megért, hogy megbeszélhessük, mikor jön legközelebb majd ráérősen.
Ráadásul a két helybeli meg betegen igyekezett helyt állni a dolgaikban, mondtam nekik, osszák be, melyiket mikor helyettesítsem.
És, ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy Elli néni is beteg, hozzá mindennap föl kell nézni, szombaton meg az unokatestvéremékhez voltam hivatalos ebédre, menni kellett időre, hiszen ők semmiről semmit nem tudnak, akkor igazán szép kört futottam. Engemet mindenki szeret, szükség van rám, ide nekem a tartozásállomány számviteli nyilvántartását is!