Vackor

Azt hiszem, a kismackóból akkor lesz bölcs, öreg medve, amikor már végképp fölhagy egy kifejezéssel, mégpedig azzal, hogy "Na, ugye?"
Amikor már sem számonkérően, sem dicsérőleg, sem pedig magát igazolandó nem naugyézik.

Hogy ez nem is jelent gondot? Ó, dehogynem! Próbálja meg valaki megállni ezt négy fiatalembernél, amikor pedig mindig mindent tud előre :) /És általában úgy is lesz./
És hallgatni, ha gubanc van, nem az orra alá dörgölni a szó kistestvérét, az ugyemegmondtamot; örülni, ha sikerült valami, amitől félt vagy nem bízott benne, és alapvetően nem a legokosabbnak lenni. (vagy inkább annak lenni, de jól leplezni :)
Szóval, embernek lenni, ugyan! De medvének...... ;)

Mindez most Kisbalázs kapcsán jutott az eszembe. Még szeptemberben lógatta az orrát valamiért, minden és mindenki idegen volt, bevehetetlennek látszó. Nyugi, karácsonyra összeáll - mondtam. Elhúzta a száját és legyintett.

Most elnézem, ahogy kipirult izgalommal, lelkesen készül első papi karácsonyára, sürög-forog, intézkedik teljes otthonossággal, de amikor azt kell, szép összeszedettséggel, áhítattal tartja a gyertyagyújtást - Hogy én húsz percet beszéltem? Sose gondoltam, hogy tudok ilyet! - persze, már papír nélkül, csak a három gyertya fényében, a templomnyi ember pedig moccanás nélkül hallgatja, mert hiteles és tiszta.

A mackó is csak hallgat, és érzi, hogy ő már visszavonhatatlanul egy bölcs, öreg medve, már nem is a nyelve hegyén van, csak a fejében fordul meg a naugye; elégedetten brummog magában és szépen becsomagolja egy kicsi betlehem figuráit, amit majd oda fog adni, mert az itt biztos nincs még neki. A többi ajándékot, süteményt, könyvet, italt, gyertyát, egyebet, úgyis megkapja majd a nyájas hívektől :)

Akinek van kedve, nézzen vissza az archívumba tavaly december 23-ára, ugyanígy történt minden. És ugyanígy történt 2004 karácsony előttjén is, csak akkor még nem volt Vackor. A karácsonyok márcsak ilyenek :)