Vackor

Győztünk! :)))))))))))))))

Ez, amit a legmerészebb álmaimban se gondoltam. Merthogy a gyerekkórus vastapsot kapott, azt megszoktuk; hogy a rajzpályázaton is díjazott lett az egyik gyerekünk, az se különösebb dolog; hogy a mieink azt mondták, a mi tablónk lett a legszebb, az elfogultság; de, hogy a bibliaismereti versenyben! Pont abban, ami aztán végképp nem katolikus műfaj. Mikor a vetélkedőt kitalálták az előkészítés során, már akkor mondtuk, hogy ó, az eleve lefutott verseny!

De azért készült mindegyik csapat becsülettel, az Apostolok cselekedetei volt a téma. Ma volt a kerületi Biblia Napja, és annak egyik programja volt ez. Mind a kilenc egyházközség/gyülekezet indított csapatot, középiskolásokat. A verseny közben nem lehetett figyelemmel követni az állást.
Az eredményhirdetésnél ültünk egymás mellett Kisbalázzsal, ő készítette föl őket heteken át, ....mondják először a 9. helyezettet... jaj, de jó, nem vagyunk utolsók! .. a nyolcadikat...na, akkor hetedikek lettünk, nem is olyan rossz..... ó, a hatodik az már pontszerző hely! ... ötödik nem volt, mert holtverseny volt a negyediken, biztos mi leszünk az egyik .....harmadik???? hát az már dobogós!.... másodikok lennénk?....aztán, nem, nem, csak nézünk egymásra, még örülni se merünk.....tényleg? csak nem?....hogy a mieink? ..... elsők?.......elsők?!.....ELSŐK!

Micsoda boldogság volt! Kiküldtem a díjátadásra a csapattal, hadd lássa ország-világ! Ott ült az összes lelkész, plébános, drukkoltak a sajátjaiknak, komoly, meglett emberek, és akkor ez a kölyök összehoz egy győztes csapatot! Olyan boldog volt, olyan felszabadult! Végre egyszer már nem a nagyszerű elődök, akik mindent tudtak, akiknek minden sikerült (egy csudát), ez már az ő munkája. (Hogy egy picit az enyém is? Hát valaminek nekem is kell örülni ;)
A gyerekek is ragyogtak, büszkék voltak, boldogak, mindenki jött hozzánk gratulálni, jó érzés volt. Fél ponttal nyertünk, azt hiszem, vagy talán eggyel, szóval, nagyon szoros volt, de épp annyival, amennyi kellett.
Aztán este otthon, a plébánián, az ünneplés, mert futótűzként terjedt a hír, mire hazaértünk, már tudták :)

Augusztus elején, amikor ennek az egész napnak az ötlete fölmerült, a szervezés elkezdődött, szólt a plébános, hogy próbáljam valahogy bevonni az új káplánt is. Egész jól sikerült :D